Absztraktok

Kiterjesztett colorectalis reszekciók indikációi, technikai sajátosságai és eredményei lokálisan előrehaladott daganatok esetén

Szerzők: Varga László, Lozsádi Zsombor Szilárd, Biró Adrienn, Somodi Krisztián Péter

Munkahely: Somogy Vármegyei Kaposi Mór Oktató Kórház

Bevezetés
A vastag- és végbéldaganatok jelentős hányada lokálisan előrehaladott stádiumban kerül felismerésre, amikor a tumor már közvetlenül infiltrálja a környező szerveket vagy struktúrákat. Ilyen esetekben az onkológiai radikalitás eléréséhez kiterjesztett colorectalis műtétekre van szükség, melyek során a daganattal együtt a beszűrt, szomszédos szervek részleges vagy teljes reszekciója is megtörténik.

Célkitűzés
A kiterjesztett colorectalis műtétek indikációinak, műtéti technikáinak és posztoperatív eredményeinek elemzése; a R0 reszekció elérhetőségének és a perioperatív morbiditás összefüggéseinek vizsgálata.

Anyag és módszer
Retrospektív elemzés készült a 2020. január és 2026. március között, intézményünkben végzett, kiterjesztett vastag- és végbélreszekciók adataiból. A betegek klinikai jellemzőit, a tumor stádiumát, az érintett szerveket, az alkalmazott műtéti technikát, továbbá a korai és késői szövődményeket értékeltük. Az onkológiai eredményeket a reszekció radikalitása és a hároméves túlélés alapján hasonlítottuk.

Eredmények
Adataink teljes feldolgozása és részletes elemzése jelenleg is folyamatban van.

Következtetés
Részleges adatfeldolgozásunkból már látszik, hogy a környező szervekre terjedő colorectalis daganatok esetén a kiterjesztett, multivisceralis reszekció, megfelelő betegkiválasztás mellett, elfogadható morbiditási aránnyal is elérheti az onkológiailag kedvező, R0 eredményt. A multidiszciplináris megközelítés és a részletes preoperatív tervezés kulcsfontosságú a sikerhez.

A mélyen infiltráló endometriosis sebészi ellátásának sajátosságai: multidiszciplináris megközelítés és műtéti stratégia

Szerzők: Lozsádi Zsombor, Somodi Krisztián, Péterfi István, Pusztai Csaba, Varga László

Munkahely: Somogy Vármegyei Kaposi Mór Oktató Kórház

Bevezetés
A mélyen infiltráló endometriosis (DIE) a betegség legkomplexebb formája, amely gyakran érinti a kismedencei szervek mélyebb rétegeit, úgymint a húgyhólyagot, húgyvezetékeket, rectovaginalis septumot és a bélfalat. A sebészi beavatkozás célja nem csupán a tünetek enyhítése és a termékenység javítása, hanem a teljes, radikális eltávolítás biztosítása úgy, hogy közben a funkciók megőrzése is megvalósuljon. A műtét magas fokú technikai felkészültséget és teammunkát igényel.

Célkitűzés
A tanulmány célja a mélyen infiltráló endometriosis sebészeti kezelésének sajátosságainak, technikai megoldásainak és perioperatív eredményeinek bemutatása intézeti tapasztalataink alapján.

Anyag és módszer
2022 júniusa és 2026 márciusa között, laparoszkópos technikával operált DIE-es betegek retrospektív elemzését végeztük el. A lokalizáció, az érintett szervek (rectum, sigma, húgyhólyag, ureter, nőgyógyászati szervek), a végzett beavatkozás típusa (shaving, disc resectio, bélresectio, ureterolysis, hólyagrezekció, nőgyógyászati szervek rezekciója), a műtéti idő, szövődmények és a kiújulási arány képezték, többek között, a felmérés tárgyát.

Eredmények
Az említett időszakban összesen 6 beavatkozás történt kórházunkban. A betegek 66,6%-ánál volt szükség bél rezekcióra, két betegnél húgyhólyag-,  illetve egy esetben ureter érintettséget észleltünk. A további eredményeink feldolgozás alatt állnak. A multidiszciplináris team jelenléte (sebész, nőgyógyász, urológus) szignifikánsan javította a radikális eltávolítás arányát.

Következtetés
A mélyen infiltráló endometriosis sebészi kezelése komplex, egyénre szabott megközelítést igényel. A radikális, ugyanakkor funkciókímélő sebészi ellátás laparoszkópos technikával is biztonságosan megvalósítható megfelelő tapasztalat és interdiszciplináris együttműködés mellett. A célzott preoperatív képalkotás és a teammunka elengedhetetlen a sikeres kimenetelhez.

Korai varratelégtelenségek elemzése TTSS, TaTME és DS technikák alkalmazása során az SZTE Sebészeti Klinikán

Szerzők: Budai Krisztina, Lázár György, Tóth Illés, Simonka Zsolt, Ábrahám Szabolcs

Munkahely: Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Sebészeti Klinika

Bevezetés
Rectumresectiót követően a körkörös gépi anastomosis elégtelenségének (AE) előfordulása 2–20% közé tehető. Korai AE-nek a posztoperatív 30 napon belül kialakuló varratelégtelenséget tekintjük. Az utóbbi években a korai felismerés és kezelés jelentősége felértékelődött. Vizsgálatunk célja a single stapler technikák (transanalis totalis mesorectalis excisio – TaTME, valamint transanalis transsectio single stapler anastomosis – TTSS) bevezetésének az AE előfordulására gyakorolt hatásának elemzése.

Módszerek
Retrospektív vizsgálatunkban a 2019.01.01.–2021.12.31. közötti időszakban végzett rectumresectiókat (double stapler anastomosis – DS), valamint a 2025.01.01.–2026.03.31. közötti időszak eseteit (DS, laparoscopos TME+TTSS, illetve TaTME+single stapler anastomosis) elemeztük. Vizsgáltuk az AE előfordulását, továbbá az akut CT-irrigoscopiák, valamint az utánkövetés során végzett CT- és endoscopos vizsgálatok eredményeit (leakage, presacralis sinus, anastomosis strictura).

Eredmények
A 2019–2021 közötti időszakban 146 rectumresectio történt primer DS anastomosissal. Neoadjuváns kezelésben a betegek 50,7%-a (74/146) részesült. Ileostoma képzés neoadjuváns kezelést követően 72,9%-ban (54/74), míg anélkül 30,6%-ban (22/72) történt. AE 9 esetben (6,16%) fordult elő, ebből 2 volt korai (1,37%). Mindkét korai AE esetében a resectióval egyidejűleg protektív ileostoma képzés történt. A 2025–2026 közötti időszakban 82 rectumresectio történt (DS: 53, TTSS: 12, TaTME: 17). A neoadjuváns kezelés aránya DS esetén 41,5% (22/53), TTSS esetén 66,7% (8/12), TaTME esetén 58,8% (10/17) volt. Minden neoadjuvált betegnél primer ileostoma képzés történt. Korai AE 3 esetben (3,65%) jelentkezett (2 TaTME, 1 DS), melyek közül egy esetben történt primeren protektív ileostoma képzés.A korai varratelégtelenség kezelése döntően endoscop-asszisztált negatív nyomás terápiával (NPWT), majd per anum suturával történt.

Következtetés
Rectumresectiót követően az AE továbbra is jelentős szövődmény, melynek korai felismerése alapvető. Ileostoma mellett is számolni kell késői következményekkel (pl. presacralis sinus, strictura). Eredményeink alapján – az irodalmi adatokkal összhangban – a TTSS technika potenciálisan alacsonyabb AE-rátával járhat.

Malignus colorectalis tumorok TNT-kezelést követő transanalis kimetszésének onkológiai eredményei

Szerzők: Sindler Dóra Lili, Varga Péter, Kondor Ariella, Halvax Péter, Baracs József

Munkahely: PTE KK Sebészeti Klinika

Bevezetés
A lokálisan előrehaladott colorectalis carcinomák ellátásában a totális neoadjuváns terápia (TNT) alkalmazása jelentős előrelépést hozott a daganatos válaszreakciók javításában. A terápiát követő klinikai komplett remisszió esetén a szoros obszerváció, az úgynevezett „watch and wait” stratégia mint utánkövetés, teljesen elfogadottá vált. Azonban a szakirodalmi adatok rámutatnak, hogy a radiológiailag igazolt tünetmentesség mellett a reziduális tumorszövet jelenléte patológiai vizsgálatokkal gyakran bizonyítható. A korszerű betegmenedzsment során így a képalkotók mellett a hegszövet excíziója és szövettani feldolgozása nyújtja a legbiztosabb diagnosztikus kontrollt.

Célkitűzés
A PTE KK Sebészeti Klinikáján célunk annak igazolása volt, hogy a benignus elváltozásoknál rutinszerűen alkalmazott transanalis endoszkópos operáció (TEO) hatékony eszköze a komplett patológiai válasz (pCR) verifikálásának, és ezáltal a szoros utánkövetés biztonságosabbá tételének.

Módszer
Régiónkban a TNT-ben részesült betegek monitorozása háromhavonta elvégzett klinikai kontrollból, korszerű képalkotó diagnosztikából, valamint TEO-val kivitelezett hegkimetszésből áll. Ez a komplex protokoll biztosítja a nemzetközi irányelveknek megfelelő, magas szintű szakmai felügyeletet.

Eredmények
Intézetünkben az elmúlt 18 hónapban 8 esetben végeztünk transanalis endoszkópos úton teljes hegexcíziót, ahol TNT-kezelést követően a fizikális vizsgálatok és a radiológiai restaging leletek a páciensnél teljes regressziót valószínűsítettek. 3 betegünknél (37,5%) az excisios szövettani minta feldolgozása során aktív tumorszövetet detektáltunk, cáfolva a klinikai komplett remissziót.”

Konklúzió
Eredményeink rávilágítanak arra, hogy a klinikai és a patológiai remisszió nem minden esetben korrelál egymással. A patológiai verifikáció elengedhetetlen a „watch and wait” stratégia biztonságos alkalmazásához, mivel a reziduális tumor jelenléte alapvetően módosítja a terápiás algoritmust és szükségessé teszi a további definitív ellátást.

Szelektív stomaképzés és proaktív anastomosis-monitorozás szerepe mély rectum resectiók után – 100 beteg prospektív vizsgálata

Szerzők: Drexler Tímea, Hritz István, Szijártó Attila, Bánky Balázs

Munkahely: Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika, Budapest

Bevezetés
Az anastomosis elégtelenség (AL) a mély rectum műtétek egyik legsúlyosabb szövődménye, amely jelentős morbiditással, életminőség-romlással és akár permanens stoma kialakulásával járhat. A rutinszerű protektív ileostoma alkalmazása széles körben elterjedt, azonban nem csökkenti az AL előfordulását, és elfedheti annak klinikai manifesztációit. Vizsgálatunk célja annak értékelése volt, hogy szelektív stomaképzés és proaktív anastomosis-monitorozási stratégia mellett biztonságosan csökkenthető-e a stoma arány, miközben az anastomosisok megőrizhetők.
Módszerek:Retrospektív analízist végeztünk 100 mély rectum resectión átesett beteg adatai alapján. A betegek proaktív utánkövetési protokoll szerint kerültek monitorozásra, beleértve a korai laborparaméter-követést és rutinszerű endoszkópos kontrollt. Az AL kialakulását, kezelési stratégiákat és kimeneteleket, hajlamosító tényezőket elemeztük.

Eredmények
Primer ileostoma 34 esetben (34%), míg szekunder stomaképzés 8 esetben történt. Anastomosis elégtelenséget 23 betegnél (23%) észleltünk, amelyek jelentős része késői vagy szubklinikus formában jelentkezett. Az anastomosisok 16/23 esetben (69,6%) megőrizhetők voltak proaktív kezelési stratégiával. A potenciálisan zárható ileostomák 84,2%-ában történt stomazárás az utánkövetés során. Cox-analízis alapján az anastomosis magassága és a TaTME technika szignifikáns összefüggést mutatott az AL kialakulásával, és interakciójuk is jelentősnek bizonyult. Az anastomosis magasság növekedésével az AL valószínűsége csökkent.

Következtetés
Eredményeink alapján a szelektív stomaképzés és a proaktív anastomosis-monitorozási stratégia biztonságosan alkalmazható mély rectum műtétek után, lehetővé téve a stomaarány csökkentését és az anastomosisok magas arányú megőrzését. A korai és szubklinikus elégtelenségek felismerése kulcsfontosságú, azonban optimális kezelési stratégiájuk meghatározásához további vizsgálatok szükségesek.

Laparoscopos és nyitott repeat májrezekciók eredményeinek összehasonlítása a Budapesti Uzsoki Utcai Kórház májsebészeti beteganyagában

Szerzők: Varga Márton, Kecskédi Bence, Dede Kristóf, Bursics Attila

Munkahely: Budapesti Uzsoki Utcai Kórház, Sebészeti, Onkosebészeti Osztály

Bevezetés
A laparoscopos májrezekciók térnyerése az elmúlt évtizedben jelentősen átalakította a májsebészetet, azonban a repeat májrezekciók továbbra is technikailag kihívást jelentenek az adhéziók és a megváltozott anatómiai viszonyok miatt. A minimálisan invazív megközelítés potenciális előnyei – kisebb műtéti trauma és gyorsabb posztoperatív felépülés – miatt egyre nagyobb jelentőséggel bír a laparoscopos technika ezen beavatkozások esetében is.

Módszerek
Vizsgálatunk során a 2015 és 2025 között végzett, döntően CRC áttét miatt végzett repeat májrezekciókat elemeztük.

Eredmények
Összesen 121 repeat rezekció történt, melyek közül 10 esetben (8,3%) laparoscopos, míg 111 esetben nyitott műtéti megközelítést alkalmaztunk. A laparoscopos csoportban a műtéti idő átlagosan hosszabb volt (171,5 vs. 157,9 perc). Az R0 reszekciók aránya magasabbnak bizonyult laparoscopos esetekben (90% vs. 76,6%), míg az R1 arány alacsonyabb volt (10% vs. 21,6%). Az eltávolított áttétek száma hasonló volt a két csoportban (1,67 vs. 1,60). Posztoperatív szövődmény a laparoscopos csoportban 10%, míg a nyitott műtétek esetén 23,4% volt. A Clavien–Dindo megoszlás alapján az I–II kategóriájú szövődmények aránya laparoscopos esetekben 10%, nyitott műtéteknél 18,0%, míg a súlyos, III–IV kategóriájú szövődmények aránya laparoscopos esetekben 0%, nyitott műtéteknél 5,4% volt.

Következtetés
A laparoscopos repeat májrezekciók megfelelő betegszelekció mellett biztonságosan kivitelezhetőek, és megfelelő onkológiai eredményeket hozó, kezdvezően alacsony szövődményprofillal rendelkező beavatkozások a nyitott műtétek mellett. A gondos betegszelekció, megfelelő utánkövetés és az onkológiai kezelések hatékonysága és a sebészekkel való még szorosabb kooperáció mutatóinkban további javulást hozhat.

Gastrointestinalis stromalis tumor a pancreas fej és a duodenum között: Esetbemutatás

Szerzők: Milad Ahmad Pour, Balla Vivien Szilvia, Podder Hemangshu, Káposztás Zsolt, Biró Adrienn

Munkahely: Somogy Vármegyei Kaposi Mór Oktató Kórház

A gasztrointesztinális stromális tumorok (GIST-ek) ritka mezenchimális daganatok, amelyek leggyakrabban a gyomorban és a vékonybélben fordulnak elő. A pancreas és a duodenum határán elhelyezkedő primer GIST rendkívül ritka és diagnosztikai, valamint terápiás kihívást jelent. Egy 62 éves férfi beteg esetét ismertetjük, akinek anamnézisében hypertonia, diabetes mellitus, valamint 2020-ban végzett jobb felső lebeny lobectomia szerepelt tüdőadenocarcinoma miatt. A beteg rendszeres onkológiai követés alatt állt; 2023-ban PET/CT vizsgálat során lokális recidívát észleltek, amelyet sugárkezeléssel kezeltek. A 2024. novemberi kontroll FDG-PET/CT vizsgálat a pancreasfej és a duodenum határán metabolikusan aktív elváltozást mutatott, távoli metasztázis igazolása nélkül. Kontrasztanyagos MRI egy jól körülhatárolt, hypervascularis solid képletet ábrázolt infiltráció jele nélkül. Endoszkópos biopszia alapján a laesio GIST-nek bizonyult. Multidiszciplináris onkoteam döntése alapján sebészi kezelés történt. A tumor infiltratív jellegének hiányában pancreasparenchyma-megtartó lokális rezekciót végeztünk intraoperatív ultrahang vezérléssel. A körülbelül 2–3 cm-es tumort sikeresen enukleáltuk a pancreasfej és a duodenum közötti régióból, a környező struktúrák megkímélésével. A szövettani vizsgálat orsósejtes GIST-et igazolt alacsony mitotikus aktivitással és R0 reszekcióval, amely nagyon alacsony kockázatú kategóriának felel meg. A posztoperatív szak szövődménymentesen zajlott, a beteg a 12 hónapos utánkövetés során recidívamentes maradt. A pancreas és a duodenum határán elhelyezkedő GIST rendkívül ritka, azonban fontos szerepet játszhat a pancreasfeji térfoglaló folyamatok differenciáldiagnózisában. A pontos preoperatív diagnózis és a multidiszciplináris döntéshozatal lehetővé teszi az indokolatlanul kiterjesztett műtétek elkerülését. Kiválasztott, alacsony kockázatú esetekben a szervmegtartó sebészi megoldás biztonságos és onkológiailag megfelelő alternatívát jelent.

Preperitoneális eTEP (PeTEP) műtét szerepe a ventrális sérvek minimál invazív kezelésében

Szerzők: Kántor Tibor

Munkahely: Székelyudvarhelyi Városi Kórház

Az eTEP Rives–Stoppa technika egy jól bevált, minimálisan invazív sebészeti eljárás a ventrális – mind középvonali, mind attól laterálisan elhelyezkedő – sérvek kezelésére, amely tartós, megbízható és reprodukálható eredményeket biztosít. A preperitonealis eTEP eljárás ötvözi az extraperitonealis hozzáférést a preperitonealis rekonstrukcióval, lehetővé téve a primer középvonali sérvek ellátását a hátsó rectushüvely megnyitása nélkül, miközben megőrzi a retrorectus teret. Emellett alkalmas a rectus diastasis egyidejű kezelésére is.
Jelen dolgozat célja a preperitonealis eTEP műtéttel szerzett kezdeti tapasztalataink, valamint annak lehetséges előnyeinek ismertetése egy kiválasztott betegpopulációban. Osztályunkon 2024 óta 25 esetben alkalmaztuk a PeTEP technikát. Kezdetben kis és közepes méretű köldök- és köldök feletti sérvek, majd sérvvel társuló rectus diastasis esetében is alkalmaztuk.
A műtéti lépések közül a szuprapubikus preperitoneális behatolás bizonyult a legnehezebben elsajátíthatónak. Amennyiben már a behatolás kezdetén megsérül a peritoneum, a kezdeti preparáció és a munkatér kialakítása jelentősen megnehezül. Az esetek többségében a műtéti idő nem haladta meg a 120 percet. Az átlagos kórházi bentfekvés két nap volt, és eddig nem észleltünk kiújulást.
Úgy véljük, hogy a preperitonealis eTEP megközelítés kis és közepes méretű primer középvonali sérvek esetén hatékony és megbízható megoldást jelent. Az eljárás ötvözi a bevált sebészeti technikák előnyös tulajdonságait, miközben kiküszöböli a hátsó rectushüvely átvágásának szükségességét, és megőrzi a retrorectus teret.

Transzanális endoszkópos műtéteink- utánkövetés

Szerzők: Biró Adrienn, Somodi Krisztián 

Munkahely: Somogy Vármegyei Kaposi Mór Oktató Kórház

A transzanális endoszkópos műtétek bizonyítottan alkalmasak a végbél jóindulatú és bizonyos szelektált korai rosszindulatú elváltozásainak eltávolítására. 2022 szeptembere óta a Somogy Vármegyei Kaposi Mór Oktató Kórházban is elérhető az operációs rectoscop és 2025 október óta TAMIS műtéteket is végzünk.
Jelen vizsgálatunk célja az volt, hogy a bevezetést követő időszak eredményeit felmérjük, utánkövessük.

2022 szeptembere és 2026 márciusa között összesen 40 beteg került transzanális endoszkópos műtétre. Az átlag életkor 68 év volt (52-84 év, SD+/-8,19), 60%-os férfi dominanciával. Az átlagos műtéti idő 77,8 perc (15-185 perc) volt. A beavatkozásokat a korábbi 5 szakorvos mellett 4 új is elkezdte elsajátítani. A polypok átlagos távolsága az anustól mérve 6,39 cm volt (2-15 cm), legnagyobb átlagos átmérő pedig 2,75 cm (1-5 cm). Az esetek 25%-ában monopoláris hookot, 75%-ában Thunderbeat vágót használtunk. A rectum defektus zárása 90%-ban tovafutó varrattal, V-Lockkal történt, 4 esetben nyitva hagytuk a defektust. Posztoperatívan varratszétválást 1 esetben észleltünk, itt osztályos újrafelvételt igényelt a beteg vérzés miatt. Az átlagos kórházi bent tartózkodás 4,65 nap volt. Szövettan tekintetében posztoperatívan 13 esetben igazolódott adenocarcinoma és 1 betegnél NET, salvage TME nem történt, OnkoTeam döntés alapján obszerváció és szoros követés volt a javaslat 13 esetben, 1 esetben pedig a beteg nem egyezetett bele a műtétbe. 3 betegnél lokál recidíva is igazolódott az utánkövetés során, illetve 1 beteg hunyt el, nem a műtéttel összefüggő ok miatt.

Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a transzanális endoszkópos műtétek biztonságosan és hatékonyan alkalmazhatók, de a megfelelő betegkiválasztás és a szoros utánkövetés kulcsfontosságú, különösen a malignus esetekben.

Gépi rectum anastomosis technikai módosítása a robottechnika segítségével

Szerzők: Mersich Tamás, Mező Kornél, Nagy Gergely, Dubóczki Zsolt, Polk Nándor, Kovács Tibor

Munkahely: Országos Onkológiai Intézet

Bevezetés
A rectumreszekciót követő anastomosis során a lineáris és körvarrógépes staplersor találkozása potenciális gyenge pontot képez, különösen a hátsó „fül” (dog-ear) és a varratsor-kereszteződés területén, ahol a lokális ischaemia és a leak kockázata fokozódhat.

Célkitűzés
Egy egyszerű, reprodukálható módosított technika bemutatása, amelynek célja a staplersor-találkozás biztonságának javítása robotasszisztált suturával.

Módszer
Rectumreszekciót követően a körvarrógéppel kialakított anastomosisnál a hátsó „fül” a kapocs egyik végénél végzett kiszúrással eltávolításra kerül, a körvarrógép által. Ezt követően a megmaradó egyetlen találkozási pontot robotasszisztált öltéssel buktatjuk ezáltal csökkentve a staplersorok metszéspontjában kialakuló feszülést és potenciális gyenge pontot. A technika a pontos, háromdimenziós robotikus megközelítés előnyeit használja ki, hasonlóan más robotikus anastomosis-módosításokhoz, a re-dokkolással.

Eredmények
Az eljárás technikailag kivitelezhető, jól reprodukálható és a kritikus találkozási pont célzott megerősítését teszi lehetővé, saját betegeink között 10 alkalommal végeztük, jó effektussal. 

Összefoglalás
A bemutatott módosítás egyszerű, logikus és potenciálisan csökkentheti az anastomosis elégtelenségének kockázatát a rectumreszekciót követően. További prospektív vizsgálatok szükségesek a klinikai előnyök igazolására.

Az endoszkópos vákumterápia (Endo-VAC) meghonododása rectum anastomosis insufficientiák szervmegtartó kezelésében osztályunk gyakorlatában

Szerzők: Svastics Imre, Papp Géza, Kecskédi Bence, Bursics Attila

Munkahely: Budapesti Uzsoki utcai Kórház Sebészeti-Onkosebészeti Osztály, Fővárosi Onkosebészeti Központ

Bevezetés
A rectumresectiókat követő anastomosis insufficientia a colorectalis sebészet egyik legsúlyosabb szövődménye, amely jelentősen befolyásolja a morbiditást, mortalitást, a hospitalizáció hosszát, valamint a hosszú távú funkcionális és onkológiai eredményeket.  Az utóbbi években az Endo-VAC egyre nagyobb teret nyert a kismedencei anastomosis elégtelenségek szerv- és anastomosis-megtartó kezelésében. 2007-es első leírása óta, majd a transrectalis műtéti technika elterjedésével széleskörűen hozzáférhetővé vált a technika a sebészeti osztályok számára. Budapest Uzsoki Utcai Kórház Sebészeti–Onkosebészeti Osztályán 2022 óta fokozatosan egyre szélesebb körben alkalmazzuk ezt a módszert rectum anastomosisok megmentésére.

Beteganyag és módszer
Retrospektív módon elemeztük a 2022 és 2025 közötti időszak rectumvarrattal járó műtéteinket (Dixon-műtét, Ta-TME, TAMIS, Hartmann-zárás). 2022 és 2024 között 293 rectumvarrattal járó műtét történt, 27 anastomosis insufficientiával, melyek közül 6 esetben alkalmaztunk Endo-VAC terápiát.2025-től osztályos protokollunk megváltozott: a betegeket rectum műtétet követően kizárólag endoszkópos kontroll és rectalis digitalis vizsgálat (RDV) után emittáljuk. Ebben az évben 99 műtét történt, 10 anastomosis insufficientiát észleltünk, melyek közül már 8 esetben történt Endo-VAC kezelés.

Eredmények
A vizsgált időszakban összesen 14 beteg részesült Endo-VAC kezelésben rectum anastomosis insufficientia miatt. Közülük 4 beteg permanens sztómával él, 6 beteg már sztómamentes, míg 4 betegnél az elmúlt fél év során sikeres Endo-VAC kezelés történt, és jelenleg sztómazárásra várnak

Következtetések
Tapasztalataink alapján az Endo-VAC kezelés hatékony és biztonságos lehetőség a rectum anastomosis insufficientiák kezelésében. A szisztematikus posztoperatív ellenőrzés bevezetése elősegítheti a szövődmények korai felismerését, és növelheti az anastomosismentő kezelés sikerességét. Eredményeink támogatják az Endo-VAC terápia szélesebb körű, protokollszerű alkalmazását a rectumsebészetben.

Bimodális prehabilitáció bél mikrobiomra és colon anastomosis gyógyulásra kifejtett kedvező hatása – állatkísérletes modell

Szerzők: Lévay Klára¹, Budai András², Dunai Zsuzsanna³, Ostorházi Eszter³, Juhász János⁴, Bánky Balázs¹, Szijártó Attila¹, Fülöp András¹

1 Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika, Semmelweis Egyetem
2 Patológiai, Igazságügyi és Biztosítási Orvostani Intézet, Semmelweis Egyetem
3 HUN-REN-SE Humán Mikrobiota Kutatócsoport, Orvosi Mikrobiológiai Intézet, Semmelweis Egyetem
4 Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Információs Technológia és Bionikai Kar

Bevezetés
A vastagbél anastomosis képzése a mai modern sebészeti technikáknak köszönhetően biztonsággal kivitelezhető, azonban az anastomosis elégtelenség kialakulásának esélye magas. Preoperatív táplálás és edzés terápia (bimodális prehabilitáció) hatására azonban a betegek általános állapota és a bél mikrobiom kedvezően befolyásolhatóvá válhat, mely elősegítheti a kedvezőbb anastomosis gyógyulással a szövődmények csökkentését.

Célkitűzés
Állatkísérletünkben a bimodális prehabilitáció colon anastomosis gyógyulásra gyakorolt hatását vizsgáltuk.

Módszerek
108 hím Wistar patkányt 6 csoportra osztottunk tápláltsági és edzettségi állapotuk alapján. (A) Jól táplált, (AE) jól táplált edző, (M) malnutríciós, (ME) malnutríciós edző, (MN) malnutríciós visszatáplált, és (MNE) malnutríciós visszatáplált edző csoport. A prehabilitációs időszakot követően az állatok testösszetételét mágneses magrezonancia vizsgálattal (MRI) jellemeztük, valamint 16S rRNS szekvenálással meghatároztuk a bél mikrobiom összetételét. Ezt követően colon anastomosist képeztünk, majd a 4. és a 7. posztoperatív napokon vizsgáltuk az anastomosis gyógyulást robbanási nyomással (bursting pressure – BP) és immunhisztokémiai módszerrel (occludin, claudin, zonula occludens-1).

Eredmények
A preoperatív testösszetétel szignifikánsan kedvezőbb állapotot mutatott az A, AE csoportokban, az M csoporthoz viszonyítva. Malnutríció esetén alkalmazott edzés terápia (ME) tovább rontotta az egyedek általános állapotát, azonban táplálás terápia (MN) és bimodális prehabilitáció (MNE) javította a preoperatív státuszt. Hasonló eredményeket kaptunk a mikrobiom és az anastomosis gyógyulást tekintve. Továbbá korrelációs analízisünk alapján a kedvező baktériumok magasabb aránya jobb anastomosis gyógyuláshoz vezetett, míg a kedvezőtlen baktériumok jelenléte szignifikánsan csökkenti a colon anastomosis gyógyulását.

Összefoglalás
A vastagbél anastomosis gyógyulást a bimodális prehabilitáció, elsődlegesen a táplálásterápia, kedvezően befolyásolja malnutríció esetén. A preoperatív bél mikrobiom összetétel, meghatározó faktor lehet az anastomosis gyógyulás tekintetében, így további preklinikai és klinikai vizsgálata javasolt az anastomosis elégtelenség arányának csökkentésére.

A peristomalis hálóbeültetés kérdése rectum exstripatio kapcsán – saját tapasztalataink

Szerzők: Szabó Andor, Tóth Illés, Berényi Zsolt, Ábrahám Szabolcs, Lázár György

Munkahely: SZTE-SZAOK Sebészeti Klinika, Szeged

Bevezetés
A rectum exstirpatiok során a beteg végleges stomaviselő lesz. A stoma körül kialakuló sérvek kialakulásának esélye magas, mely számos problémához vezethet. A sérv kialakulásának esélyét csökkentheti a stomaképzéskor primeren beültetett peristomalis „sub- lay” háló. Célunk annak vizsgálata, hogy a hálóbeültetéssel csökkenthető-e a postoperativ parastomalis sérv kialakulásának esélye?

Módszerek
Retrospektíve elemeztük a klinikánkon 2018 óta rectum exstirpation és hálóbeültetésen átesett betegek (n=21) adatait (tumorstádium, neoadjuváns onkológiai kezelés, BMI, társbetegségek megléte, postop. CT-n mutatkozó sérvkapu mérete, parastomaliss sérv mérete (Moreno-Mathias grade)) összehasonlítva az ugyanezen időszakban hálóbeültetésen át nem esett betegek adataival (n=65).

Eredmények
Átlagéletkor tekintetében nem volt lényeges különbség a két csoport között (64.9 vs. 66.8 év). Mindkét csoport nagy része átesett a műtét előtt neoadjuváns kezelésen (81 és 72,3%). A parastomalis sérvek vizsgálatát műtét után átlagosan 12,7 hónappal készült CT-k alapján végeztük. A parastomalis sérvkapuk átlagos mérete a háló nélküli csoportban szignifikánsan nagyobb volt, mint a hálós csoportban (1312 vs. 838 mm 2, p=0,014). A Moreno-Mathias grade-ek tekintetében szintén a hálós csoportban kaptunk kedvezőbb eredményeket. 0-ás grade a hálós csoportban háromszor nagyobb arányban fordult elő (14.3 vs 4.6%), míg a háló nélküli csoportban háromszor nagyobb arányban fordult elő 3-as grade (33.8 vs 9.5%). A BMI fontos rizikófaktornak bizonyult, magasabb BMI mellett szignifikánsan nagyobb méretű sérveket észleltünk.

Megbeszélés
Retrospektív vizsgálatunk igazolta, hogy a stoma körüli hálóbeültetésseljelentősen csökkenthető a postoperatív parastomalis sérvek kialakulásának esélye vagy azokmérete. A magasabb BMI nagyobb kockázatot jelent parastomalis sérv kialakulására.

Colitis ulcerosa asszociált colorectalis daganatok, az elmúlt 20 év tapasztalatai

Szerzők: Tajti János, Libor László, Simonka Zsolt, Ábrahám Szabolcs, Paszt Attila, Lázár György

Munkahely: SZAKK Sebészeti Klinika

Bevezetés
A gyulladásos bélbetegségek  incidenciája növekszik.  A colitis ulcerosával  (CU) összefüggő colorectalis tumorok előfordulása ritka, a vastagbéldaganatok 1-2%-át képezik, melynek hátterében az érintett bélszakasz krónikus gyulladása áll, azonban a CU-ban szenvedő betegek 10-15%-ánál szerepel haláloki tényezőként. Célunk a klinikánkon CU talaján kialakult colorectalis tumorok kapcsán operált betegek klinikai vizsgálata az elmúlt 20 év tükrében.

Beteg és módszer
Klinikánkon 2005. január 1. és 2025. január 1. között 39 beteg (12 nő és 27 férfi) esett át műtéten CU-hoz társuló vastagbélrák miatt. Átlagéletkoruk 55 ± 13,4 év volt. A betegség kockázati tényezőit, a vizsgálati eredményeket, a műtéti típusokat, a perioperatív és hosszú távú eredményeket, valamint a túlélési mutatókat retrospektív módon értékeltük. 

Eredmények
A 39 beteg CU diagnózisa átlagosan 35,7 ± 16,7 éves korban történt, és átlagosan 19,4 ± 12,3 év telt el a diagnózis és az első sebészi beavatkozás között. Rendszeres endoszkópos vizsgálat csupán a betegek 66%-ánál történt. A preoperatív stádiummeghatározás 12 betegnél (30,7%) igazolt távoli áttétet. A betegek közül 34-en elektív, 5-en sürgősségi műtéten estek át. Az átlagos követési idő 40,2 ± 51,7 hónap volt. Mindössze 7 betegnél (17,9%) volt T1 stádiumú az elváltozás. Nyirokcsomó-érintettség 17 esetben (44,5%), míg disszeminált folyamat 12 betegnél (30,7%) igazolódott. Adjuváns kezelés 23 esetben (58,9%) valósult meg. Utánkövetésünk során a 39 beteg közül 17 hunyt el. A műtét utáni átlagos túlélés 98,6 hónap (8,2 év) volt. A túlélés szignifikánsan rövidebb volt azoknál a betegeknél, akik sürgősségi műtéten estek át, aktív dohányosok voltak, primer scelotizáló cholangitisben (PSC) szenvedtek, illetve nem részesültek gasztroenterológiai gondozásban.

Következtetés
Vizsgálatunk alapján elmondhatjuk, hogy a CU asszociált vastagbéltumorok igen agresszív lefolyású, fiatal életkorban jelentkező betegségcsoportba tartoznak. A CU asszociált tumorok jelentős része magas stádiumban, áttétképződéssel került műtétre. A sporadikus colon carcinomákhoz képest alacsonyabb átlagéletkorban jelent meg az előrehaladott betegség. Mindezek tükrében fontos a CU-s populáció rendszeres endoscoposkontrollja és gastroenterológiai gondozása.

A diverticulitis kezelése osztályunkon és a mesterséges intelligencia lehetséges szerepe a klinikai döntéshozatalban

Szerzők: Balla Vivien Szilvia, Ahmad Pour Milad, Somodi Krisztián, Káposztás Zsolt, Biró Adrienn

Munkahely: Somogy Varmegyei Kaposi Mór Oktató Kórház

Az akut diverticulitis ellátása komplex döntéshozatalt igényel, mely az utóbbi években egyre inkább a konzervatív és minimálisan invazív irányba tolódott. Intézményünkben a nem szövődményes esetek döntően gasztroenterológiai osztályon kerülnek ellátásra, így a sebészeti beteganyagban nagyobb arányban szerepelnek komplikált esetek. Elemzésünk során bemutatjuk a CT-alapú diagnosztika meghatározó szerepét, a Hinchey-stádium szerinti terápiás algoritmusokat, valamint a konzervatív kezelés, a percutan drenázs és a különböző sebészi megoldások indikációs spektrumát. Retrospektív vizsgálatot végeztünk a 2021.03.01 és 2026.03.31 közötti időszakban, 98 beteg került kezelésre diverticulitis vagy annak szövődményei (pl. abscessus, perforáció) miatt sebészeti osztályunkon. A betegek többsége 50-80 év közötti volt, enyhe női dominanciával. 53 esetben történt akut műtét, melyek során 43 esetben stomaképzés vált szükségessé. Intervenciós radiológiai beavatkozás (percutan drenázs)  mindössze 2 esetben történt. Az adatok a súlyos, szövődményes esetek magas arányát tükrözik. A fennmaradó közel 45 esetben konzervatív kezelés és/vagy elektív sebészi beavatkozás történt.

A klinikai döntéshozatal komplexitása miatt egyre nagyobb figyelem irányul a mesterséges intelligencián alapuló prediktív modellekre, amelyek képesek klinikai, laboratóriumi és radiológiai paraméterek integrált elemzésére. Ezek az eszközök potenciálisan javíthatják a betegség súlyosságának előrejelzését, a szövődménykockázat becslését, valamint elősegíthetik a személyre szabott terápiás stratégia kiválasztását.

Kétszakaszos sebészi stratégia bevezetése bal oldali obstruáló vastagbél daganatok akut ellátása esetén – kezdeti tapasztalataink

Szerzők: Sajtos Viktor, Papp Géza, Bursics Attila

Munkahely: Uzsoki utcai Kórház

Bevezetés
Bal colonfél obstruáló daganatai esetén a sürgősségi ellátás klasszikusan akut resectiot, gyakran Hartmann-műtétet jelent. Az utóbbi években előtérbe kerültek a kétszakaszos megközelítések, melyek célja az akut állapot tehermentesítése, majd optimalizálást követően elektív körülmények közötti definitív resectio és anastomosis.Célkitűzés:A hagyományos akut Hartmann-resectio és a kétszakaszos stratégia korai eredményeinek összehasonlítása bal oldali malignus obstrukció esetén.

Módszer
Retrospektív módon feldolgoztuk az elmúlt 5 évben bal colonfél obstruáló daganat miatt operált betegeink adatait. A betegeket ellátás szerint két csoportba soroltuk: akut tehermentesítő stoma, majd halasztott resectio és anastomosis (n=7), illetve propensity score matchinggel illesztett akut Hartmann-resectio csoport (n=14). A beválogatási kritériumok: bal oldali tumor; ileus miatti akut felvétel; nyitott műtét; valamint perforatio vagy multivisceralis resectio is kizárást jelentett. Vizsgáltuk az összesített műtéti időt, nyirokcsomó-hozamot, stoma-viselés időtartamát és a perioperatív kimeneteleket.

Eredmények
A kétszakaszos csoportban a kumulatív műtéti idő átlagosan 273 perc volt. A Hartmann-csoportban az akut műtét ideje átlagosan 116 perc, míg a stoma-záráson átesett betegekben az akut műtét és a zárás együttes ideje 302 percnek adódott.A kétszakaszos csoportban minden esetben elektív körülmények között történt definitív reszekció, 100%-os anastomosis-aránnyal, valamennyi esetben laparoscopos megközelítésben. A stoma-viselés időtartama jelentősen rövidebb volt, míg a Hartmann-csoportban a zárás nem minden esetben történt meg, vagy gyakran késleltetett volt.A nyirokcsomó-hozam a kétszakaszos csoportban magasabb volt (medián: 18 vs. 15), ami az elektív körülmények közötti onkológiai preparálás előnyét tükrözheti. Perioperatív exitus a Hartmann-csoportban 2, a kétszakaszos csoportban 1 esetben történt.

Következtetés
A kétszakaszos stratégia során végzett laparoscopos reszekciók technikailag komplexebbek, illetve a technika a definitív műtét időzítésének optimalizálásával tovább finomítható.Szelektált betegekben biztonságosan alkalmazható, magas rekonstrukciós arány és rövidebb stoma-viselési idő mellett. A teljes műtéti terhelés nagyobb volt Hartmann-stratégia esetén, miközben a kétszakaszos megközelítés minden esetben definitív anastomosishoz vezetett.

Robot-asszisztált szegment reszekció szerepe a mindennapi tüdődaganatok onkosebészeti ellátásban a klinikánkon

Szerzők: Szalai Gábor, Szántó Zalán, Jakab László, Papp András, Vereczkei András

Munkahely: Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Sebészeti Klinika

Bevezetés
Korai tüdődaganatokban vagy limitált tüdőfunkció esetén a szegment reszekció, mint anatómia tüdőreszekció előnyt hordoz a beteg számára a jelentős mennyiségű normális tüdőszövet megtartásával.  A robot asszisztált thoracoscopos sebészet (RATS) fejlesztésének egyik legfőbb célja a sebészetben rutinszerűen használt endoscopos műtétek, köztük a mellkassebészetben használt videó-asszisztált thoracoscopos sebészet (VATS) hátrányainak a kiküszöbölése. VATS technikával szimplex szegment reszekció kivitelezhető volt, de a komplex és kombinált szegment reszekció már nagyobb kihívást és nehézséget jelentett. A RATS technika lehetővé teszi a komplex és kombinált szegment reszekció kivitelezését gyorsabb és biztonságosabb úton. Nemzetközi irodalom alapján, ahol elérhető a RATS ott növekszik a szegment reszekciók száma is. (1,2,3) A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Sebészeti Klinikáján 2023-ban végeztük el az első RATS szegment reszekciót.

Módszer
2023 augusztus és 2026 április közötti időszakban 27 RATS szegment reszekciót végeztünk DaVinci Xi robot segítségével. Szegmentumhatárok pontos meghatározásához intravénás indocianin zöld (ICG) festés alkalmaztunk a DaVinci Xi rendszerbe integrált Firefly™ Fluorescence Imaging Scope módban. Műtét megtervezéshez CT képalkotó eredményeit, 3D Slicer platformot és Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Orvosi Képalkotó Klinika által készített 3D képanyagait használtuk fel.

Eredmények
Nemek megoszlása szerint 19 nő és 8 férfi beteget operáltunk. Átlag életkor 66 év volt, az életkor eloszlása férfiaknál 66 év, nőknél 65 év volt. A leggyakoribb műtéti indikációk a tüdő elsődleges daganata (n=23), metasztázis (n=1) és jóindulatú elváltozások (n=3) voltak. A szimplex szegment reszekció száma összesen 13 volt (bal 6-os szegment n=3; jobb 6-os szegment n=3; lingula n=1; csonkalebeny n=6) és komplex vagy kombinált szegment reszekció száma összesen 14 volt (jobb 1-es szegment n=4; jobb 2-es szegment n=1; jobb 3-as szegment n=2; bal 8-as szegment n=1; jobb 1+2-es szegment n=3; bal 1+2-es szegment n=1; jobb 2+6-os szegment n=1;  jobb 4+5+3-as szegment n=1). Műtéti idő RATS szimplex szegment reszekció esetén átlagosan 131 perc, RATS komplex szegment reszekció esetén 144 perc volt. Az intraoperatív vérveszteség minimális volt, átlagosan 25 ml (10ml és 100 ml között). Malignitás esetén az eltávolított nyirokcsomók száma átlagosan 9 volt. Konverzióra nem volt szükség. Patológiai feldolgozás az összes esetben R0 reszekciót igazolt. Reszekciós szélek átlagosan parenchyma szinten 10,5 mm, a bronchustól 13 mm. Szimplex vagy komplex szegment reszekció után jelentkező tüdő légáteresztésben különbséget nem láttunk. Átlagosan a mellkasi drain műtét után 3.-ik napon lett eltávolítva, átlagos kórházi tartózkodás 6 nap volt.

Következtetés
A RATS szegment reszekció területén jelenleg gyűjtjük a saját tapasztalatokat. Nemzetközi trendnek megfelelően klinikánkon is a RATS elérhetősége miatt egyértelműen növekedést látunk a mind a szimplex mind a komplex szegment reszekciók számában. Rövidebb szimplex RATS szegment reszekciók oka feltehetően a korábbi VATS műtétek során szerzett tapasztalataink. Gyakorlatunk során a preoperatív TNM státusz meghatározását követően a korai tüdődaganatok esetében, bizonytalan soliter tüdőnodulusok esetén vagy limitált légzésfunkció esetén a beteg számára előnyösebb tüdő állomány spóroló szegment reszekcióra törekszünk szemben az onkológiailag kedvezőtlenebb ékreszekcióval. Komplex szegment reszekció során egyértelműen segítséget és előnyt jelentett RATS nyújtotta 3D vizualizáció, a tízszeres nagyítási lehetőség, a robotkarok és az eszközök kiterjedt mozgási tartománya. Vértelen és könnyebb preparálásnak köszönhetően műtét alatti tájékozódás is egyszerűbb. A műtét előtti 3D tervezés rendkívül megkönnyíti, felgyorsítja és biztonságosabbá teszi a RATS szegment szintű reszekciókat.

Laparoszkópos vagy nyitott technika választása nagy érképletet érintő májtumorok esetén

Szerzők: Kecskédi Bence, Varga Márton, Bursics Attila, Dede Kristóf

Munkahely: Budapesti Uzsoki utcai Kórház

A véna cavához és a hepaticus nagyvénák beömléséhez közel elhelyezkedő májtumorok eltávolítása jelentős technikai kihívást jelent. A vaszkuláris R1 koncepció egyre inkább elfogadott parenhima-kímélő stratégia. Előnye az elégséges megmaradó májfunkcióban, illetve a későbbiekben esetlegesen megjelenő gócok további műtéti elláthatóságában keresendő. Ennek ellenére a nagyvénák rezekciója sem kerülendő, különösen vénafal-infiltráció gyanúja esetén. Ezzel párhuzamosan a minimál invazív májsebészet fejlődése felveti a kérdést, hogy laparoszkópos vagy nyitott műtéti megközelítés részesítendő-e előnyben ezen komplex beavatkozások során.

2020 es 2024 között összesen 268 májrezekciót végeztünk. A betegek dokumentációját áttekintve 5 nagyvéna rezekált és 12 vaszkuláris R1 rezekált esetet találtunk. Ezek közül az első csoportban 1-et, míg a második csoportban 3 műtétet végeztünk laparoszkóppal, konverzióra nem kényszerültünk. A műtétek átlagideje a laparoszkópos esetekben 210/268 perc volt, míg a nyitott műtéteknél 201/184 perc volt. 

Az irodalmi adatok alapján a laparoszkópos májrezekció megfelelő centrumokban kedvező eredményekkel társul, beleértve a kisebb vérvesztést, az alacsonyabb morbiditást és a rövidebb kórházi tartózkodást, miközben az onkológiai eredményei nem maradnak el a nyitottan végzett műtétekétől. Ugyanakkor az érközeli tumorok ellátása laparoszkóppal technikailag nagyobb kihívást jelentenek. A preoperatív véleményeket, a műtéti leírásokat és a műtét előtt készült képanyagot átnézve a műtét módját illetően a választást osztályunk gyakorlatában a korábbi nyitott műtétek, a korábbi májrezekció, több góc jelenléte, mindkét lebenyi elhelyezkedés, illetve a nagyvéna fali infiltrációjának magas esélye befolyásolta.
Nagyvénához közeli elhelyezkedésű tumorok esetén a laparoszkópos megközelítés önmagában nem kontraindikált. 

Szinkronban egymással – az együlésben végzett májreszekciók korai eredményei Klinikánkon

Szerzők: Óvári Tímea, Géczi Tibor, Grinácz Apolka Cicelle, Libor László, Hőhn József, Lázár György

Munkahely: SZTE SZAKK Sebészeti Klinika

Bevezetés
A colorectalis tumorok (CRC) jelentőségét a fejlett országokban, az egyre növekvő incidencia mellett, a daganatos halálozási listán elfoglalt előkelő második helye adja. Az esetek közel negyedében a diagnózis időpontjában szinkron májmetasztázis (CRLM) is felfedezésre kerül, melyek 6-15%-ban reszekálható elváltozások. Célunk meghatározni az együlésben végzett reszekciók létjogosultságát, előnyeit a több szakaszban végzett reszekciókhoz képest.

Módszerek
Az SZTE Sebészeti Klinikán 2018.01.01. és 2024.01.01. között 251 CRLM miatt végzett műtét retrospektív vizsgálatát végeztük el, melyből 12 esetben (4,78%) végeztünk szinkron reszekciót. Az alábbi paraméterek összehasonlításával vizsgáltuk az együlésben végzett műtétek lehetséges előnyeit: betegek általános állapota, életkora, májfunkciója, ASA státusza; CRC és CRLM lokalizációja, tervezett műtét típusa (nyitott/laparoscopos) és hossza, átlagos vérveszteség és a kórházi tartózkodás időtartama.

Eredmények
A vizsgált szinkron reszekciók során 6-6 esetben történt a jobb, illetve a bal colonfél műtétje, melyek között 10 esetben laparoscopos, 2 esetben nyitott technikával. A májreszekciók tekintetében 2 esetben konverzióra kényszerültünk, így 8 laparoscopos és 4 nyitott műtétet végeztünk. Az átlagos vérveszteségben (p=0,197), a betegek ASA besorolásában (p=0,462) és életkorában (p= 0,639), illetve májfunkciójában, valamint a morbiditásban, mortalitásban szignifikáns eltérés nem adódott az együlésben és a több szakaszban végzett műtétek  között, emellett az adott műtétre vonatkozó átlagos ápolási idő megegyezett (p= 0,102). Az átlagos műtéti idő a szinkron műtétek esetén hosszabb volt (227 perc ± 33 perc vs. 156 perc ± 46 perc, p <0,001). Az együlésben végzett műtétek az onkológiai alapelvek megsértése nélkül kivitelezhetők voltak (R0 reszekciók).

Következtetés
Gondosan kiválogatott betegek esetén a szinkron műtétek elvégzése a beteg számára előnyös lehet a többszakaszos műtétekkel szemben, mind az ápolási idő, mind a perioperatív megterhelés tekintetében. További onkológiai előnyt jelenthet a beteg számára, hogy az együlésben végzett reszekciók esetén az adjuváns kezelés korábban megkezdhető, vagy megszakítás nélkül adható, mely a túlélést is javíthatja.

Preoperatív endoszkópia pontossága a rekeszsérvek axiális méretének meghatározásában

Szerzők: Barcsák Gábor¹, Reich Viktor¹ Fecső András² 

1: Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház
2: University Health Network- Toronto Western Hospital

Bevezetés
A rekeszsérvek diagnosztikájában és a műtéti tervezésben többek között a felső endoszkópia és a kontrasztos nyelés vizsgálat számít alapvető modalitásnak. Gasztroszkópia során a gastroesophagealis átmenet és a diaphragmatikus benyomat szeparációja diagnosztikus értékű lehet és ez alapján becsülhető a sérv axiális mérete is. Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy a módszer mennyire effektív  a rekeszsérv valós méretének előrejelzésében, illetve hogy bizonyos paraméterek (pl.: BMI) hogyan befolyásolják a predikciós hatékonyságot. Ennek kiemelt jelentősége lehet például bariátriai műtétek tervezésekor.

Módszerek
Egy észak-amerikai felső tápcsatornai és bariátriai sebészettel foglalkozó osztály beteganyagának retrospektív áttekintését végeztük. Azokat a betegeket vizsgáltuk akik 2022. és 2024. között primer rekeszsérv rekonstrukción estek át. Beválogatási kritérium volt  a preoperatív felső endoszkópia és ennek során a hiatus hernia meglétének, illetve axiális méretének dokumentálása.

Eredmények
Összesen 125 beteg beválasztása történt , közülük 47 beteg bariátriai műtéten esett át. Az átlagos BMI a bariátriai csoportban 41,84 kg/m2 , a nem bariátriai csoportban 28,5 kg/m2 volt. A felső endoszkópia szenzitivitása a hiatus hernia felismerése kapcsán a teljes populációban 83 % volt, amely a BMI érték emelkedésével csökkenő tendenciát mutatott. A méretbeli predikció 54,4 %-ban volt pontos, míg 38 %- ban alulbecsülte a valós hiatus hernia méretet. Az endoszkópia során  II-III. típusú rekeszsérvként definiált herniák szoros összefüggést mutattak az intraoperatív lelettel, mivel ezek 83,6%-a a nagy méretű kategóriába esett. Az egyéb endoszkópos eltérések (esophagitis, Barrett , Cameron lézió) előfordulása is a nagy méretű hiatus hernia kategóriában volt a leggyakoribb (26,5%).

Következtetés
Az endoszkópia gold standard vizsgálat a hiatus hernia kivizsgálásában. A vizsgálatunkban tapasztalt viszonylag magas fals negatív arány, a magasabb BMI kategóriákban észlelt csökkenő szenzitivitás, illetve a közepesnek mondható méretbeli predikciós hatékonyság a módszer korlátait is jól mutatja. Különösen fontos lehet ez a bariátriai beavatkozások kapcsán, ahol negatív endoszkópos lelet ellenére a hiatus hernia proaktív keresése javasolt a műtét során.

Laparoscopos total gastrectomia intracorporalis kézi oesophago-jejunostomiával: korai tapasztalataink

Szerzők: Ricza Tamás, Sikorszki László

Munkahely: Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház

A laparoscopos total gastrectomia (LTG) kézi intracorporalis oesophago-jejunostomiával jelentős technikai jártasságot igényel. Bár a laparoscopos gastrectomia egyre elterjedtebb, a kézi intracorporalis anastomosis még mindig kihívást jelent, és kevés közlemény számol be kis betegszámú, de részletes esetelemzésről. Célunk 2024 és 2026 között végzett hét, intracorporalis kézi oesophago-jejunostomiával reconstrualt LTG-esetünk retrospektív bemutatása, a perioperatív paraméterek, a posztoperatív táplálás, a kórházi tartózkodás, valamint a szövődmények elemzésével.
Intézetünkben 2024–2026 között hét beteg (két nő, öt férfi, átlagéletkor 55,3 év, 31–80) esett át LTG-n kézi intracorporalis oesophago-jejunostomiával. Az átlagos testtömeg-index 26,8 (21,3–33,1) között szóródott, az ASA stadium II. (II-III). Retrospektíven elemeztük a műtéti időt, a kivett nyirokcsomók számát, a per os táplálék felvételének idejét, a kórházi tartózkodást, valamint a posztoperatív szövődményeket.
Technika: Minden esetben total laparoscopos gastrectomiát végeztünk, vég az oldalhoz oesophago-jejunostomiával. Az anastomosist 2 db 3/0-as V-Loc fonallal készítettük, a jejunum “pipáját” 60 mm-es Endo-Gia-val láttuk el. A talpanastomosist szintén 3/0-as V-Loc fonallal varrtuk. 

Eredmények
Az átlagos műtéti idő 185 percnek adódott (145–240), a kivett nyirokcsomók átlaga 31,1 (19–56). A per os pépes táplálás átlagosan 2 nap után (1-4) kezdődött, míg az átlagos ápolási napok száma 7 nap (4–10) volt.
Posztoperatív szövődmény két esetben fordult elő: legidősebb betegünknél (80) átmeneti delirium, egy esetben anastomosis insuffitientia lépett fel. Utóbbi masszív ételabusus okán alakult ki az emissiot követően a non-compliance, autoimmun betegség miatt szteroid kezelés alatt álló obes (BMI 30.45) betegnél. A fellépő varratelégtelenséget nyitott módon láttuk el: suturával és intraoperatív egy ülésben végzett stent implantatioval kezeltük. A stent mindvégig jó helyzetű volt, stentmigratio nem következett be, két gastroscopos kontrollt követően a stent eltávolításra került. Emellett a betegnél MRSA-infectio is igazolódott, egy hónapos kórházi tartózkodást követően jó általános állapotban emittáltuk.

Következtetés
A laparoscopos total gastrectomia során alkalmazott kézi oesophago-jejunostomia biztonságosan és hatékonyan elvégezhető megfelelően kiválasztott betegcsoportban. A műtét során megfelelő lymphadenectomia érhető el, valamint a per os táplálás gyors elindítása, a minimal invazivitás miatt a beteg gyors mobilizálása és a rövidebb kórházi tartózkodás azt jelzi, hogy a technika jól alkalmazható a mindennapi klinikai gyakorlatban is.

Minimál invazív szemléletváltás a Fejér Megyei Szent György EOK Sebészeti Osztályán

Szerzők: Reich Viktor, Barcsák Gábor 

Munkahely: Fejér Vármegyei Szent György EOK Sebészeti Osztály

Háttér
Napjainkban a laparoscopos technika gold standardnak számít a vastagbél daganatok sebészi kezelésében, ugyanakkor egyes intézményekben alkalmazása továbbra is alacsony arányú. Osztályunkon 2025 októberében bekövetkezett szemléletváltást követően a minimálisan invazív technikák kerültek előtérbe. Vizsgálatunk célja az átállás eddigi eredményeinek áttekintése, bemutatása.

Módszerek
Az elmúlt 8 hónap (2025. október – 2026. április) elektív vastagbél műtéteinek retrospektív elemzését végeztük az EESZT adatai alapján, összehasonlítva az előző év azonos időszakával. Vizsgáltuk a műtéti megközelítést, a műtéti időt és a posztoperatív ápolási napok számát.

Eredmények
Az elemzett időszakban 86 vastagbél rezekció történt, melyből 42 laparoscopos (48,8%) és 44 nyitott (51,2%) volt. Az előző év azonos időszakában 85 műtétből mindössze 12 (14,1%) történt laparoscoposan. A laparoscopos jobb oldali hemicolectomiák esetén (n=18) a kezdeti hibrid technikát fokozatosan felváltotta a teljesen laparoscopos, intracorporalis anastomosis képzés (9 hibrid vs. 9 intracorporalis). Az átlagos műtéti idő a nyitott, laparoscopos-hibrid és teljesen laparoscopos csoportban rendre 116,4 ± 36,9 perc, 133,9 ± 31,6 perc és 178,3 ± 30,8 perc volt. A posztoperatív felépülés a minimálisan invazív csoportban gyorsabb volt: a kórházi tartózkodás a teljesen laparoscopos esetekben volt a legrövidebb (4,89 ± 0,6 nap vs. 6,11 ± 0,13 vs. 7,38 ± 1,20 nap).
Súlyos szövődményt, anastomosis elégtelenséget nem észleltünk, minden estben R0 resectio történt.

Következtetések
A laparoscopos colorectalis műtétek rövid idő alatt sikeresen bevezethetők és arányuk jelentősen növelhető. Bár a minimálisan invazív technikák kezdetben hosszabb műtéti idővel járnak, egyértelműen kedvezőbb posztoperatív kimeneteleket biztosítanak. Tapasztalataink alátámasztják, hogy megfelelő szemléletváltással a korszerű sebészeti elvek gyorsan adaptálhatók.

Negatív nyomásterápia a PTE KK Sebészeti Klinikán – különös tekintettel a colorectalis műtétekkel kapcsolatos indikációs csoportra

Szerzők: Kondor Ariella

Munkahely: PTE KK Sebészeti Klinika

Bevezetés
A negatív nyomásterápia (NPWT) egy olyan sebkezelési módszer, mely során a sebet negatív nyomás alá helyezzük, általában -125 Hgmm alkalmazásával. Ez a technika ma már gold standard-nak számít a nehezen gyógyuló, komplex sebek kezelésében. Hagyományos és mobil változatai is léteznek, így alkalmazható mind a fekvő-, mind a járóbeteg ellátásban.

Módszer
A Pécsi Tudományegyetem (PTE) Klinikai Központjának Sebészeti Klinikáján NPWT- vel kezelt 100 beteg anyagát tekintettük át. A betegeket három csoportba osztottuk: a mobil vákuum géppel kezelt (n=76), a fix vákuum géppel kezelt (n=19), és a szekvenciálisan mindkét típussal
kezelt (n=5) betegek csoportja. Vizsgáltuk a betegek életkorát, nemét, az NPWT alkalmazásának indikációját, a terápia időtartamát, és a hospitalizációs idő hosszát.

Eredmények
A betegek 53%-a nő és 47%-a férfi volt. A betegek átlagéletkora 56,97±18 év volt. A legnagyobb arányban mindhárom csoportban műtéti sebbel kapcsolatos komplikációk kezelésére használtuk, a leggyakrabban vékony- vagy vastagbél resekciója következtében. Mindhárom csoportban alkalmaztuk decubitus kezelésére. A mobil NPWT második leggyakoribb indikációja a sinus pilonidalis terápiája volt, majd ezt a fistula perianalis kezelése követte. A mobil NPWT alkalmazási időtartama átlagosan 21,57±14,69 nap volt. A fix vákuum terápia átlagos időtartama 14,22±12,72 nap volt. A mobil NPWT csoportban a hospitalizációs idő átlagosan 7,7±6,6 nap volt.
A fix vákuum csoport tagjai átlagosan 44,67±25,97 napot töltöttek kórházban. A szekvenciálisan kezelt csoportban 24,4±15,01 nap volt az átlagos hospitalizációs idő.

Következtetés
A vákuumterápia az utóbbi időben egyre szélesebb indikációval került alkalmazásra. A leggyakrabban vékony-, illetve vastagbél csonkolásával járó műtétek utáni sebbel kapcsolatos szövődmény indokolta a terápiát, sok esetben stoma mellett felhelyezve. Mivel még nincs hivatalos guideline, tapasztalati úton tudjuk meghatározni, hogy kik azok a betegek, akik vákuum terápiás kezelése előnyt jelent mind a terápia, mind a finanszírozás szempontjából.

Sebészet a Metaverzumban: A virtuális valóság integrációja a rezidensképzéstől a műtéti tervezésen át a rehabilitációig

Szerzők: Biró Adrienn, Ahmad Pour Milad, Balla Vivien Szilvia, Tollár József, Káposztás Zsolt

Munkahely: Somogy Vármegyei Kaposi Mór Oktató Kórház

Bevezetés
A Metaverzum a fizikai és technológiai rendszerek találkozása, amely innovációt, fejlettebb oktatást, illetve ellátást jelent az egészségügyben. Hazánkban számos centrumban rutinszerűen használják a virtuális és robotikus terápiákat, melyek jelentős mértékű fejlődést hoztak a sebészeti és rehabilitációs ellátásban. A VR eszközök költséghatékony alternatívát kínálnak a digitális sebészet bevezetésére, szimulációs gyakorlatok elvégzésére, a posztoperatív időszakban pedig a betegek korai mobilizációjára.

Célkitűzés
Előadásunk célja bemutatni intézményünk korai tapasztalatait és jövőbeli terveit a VR technológia hármas alkalmazásáról: a rezidens oktatásban, a preoperatív tervezésben és a posztoperatív rehabilitációban.

Anyag és módszerek
Intézményünkben Meta Oculus Quest 2 VR szemüvegeket integráltunk három munkaterületre a mindennapi munkafolyamatokba. Az első az oktatás melyet a Skill laborban végzünk. A rezidensek pszichomotoros és kognitív készségfejlesztése anatómiai szimulációs szoftverekkel történik. A következő a preoperatív tervezés, ami során a hagyományos 2D-s CT/MRI (DICOM) felvételeket VR környezetben 3D-s térbeli modellekké alakítjuk. A VR-alapú tervezés lehetővé teszi a tumor és az érképletek viszonyának precíz, térbeli elemzését a műtét előtt, segítve a stratégiai döntéshozatalt. Az új integráció pedig a rehabilitáció területét érinti. A posztoperatív szakaszban a betegek korai mobilizációja kiemelt fontosságú. A gamifikált VR alkalmazásokkal a fekvőbeteg-ellátás színvonalát szeretnénk javítani, valamint támogatni a korai mobilizációs szakaszt vizuális és akusztikus ingerléssel. A cél a betegek hatékonyabb mobilizációja, a fertőzések elkerülése, a fájdalom csillapítás és a decubitus prevenció.

Eredmények
A VR szemüvegek használatának bevezetése növelte a rezidensek magabiztosságát és anatómiai tájékozódó képességét. A preoperatív VR tervezés a komplex eseteknél (pl. májtumoroknál) pontosabb mentális modellt biztosít az operatőr számára, mint a hagyományos monitoros leletezés. A rehabilitáció során a VR élmény motiváló hatása növeli a betegek együttműködési hajlandóságát a korai mobilizáció során.
Következtetés: A sebészeti Metaverzum nem távoli jövőkép, hanem a jelen technológiája. A kereskedelmi VR eszközök (Oculus Quest 2) segítségével alacsony költség mellett valósítható meg a betegbiztonságot növelő oktatás, a precízebb műtéti tervezés és a hatékonyabb rehabilitáció.

Bonyolult végbélsipolyok PRF kezelésével szerzett kezdeti tapasztalataink

Szerzők: Willner-Haring Péter

Munkahely: Szent Magdolna Magánkórház

A komplex, recidiv végbélsipolyok megoldása komoly kihívást jelent a sebész számára. Az elmúlt 3 évben 25 esetben egészítettük ki  a sipoly advancement flap plasztika műtétét saját vérből előállított platelet rich fibrin (PRF) injektálásával.  Az eredmények igen bíztatóak: a nagy kaliberű, heges környezetű sipolyokat az esetek több, mint 80%-ában sikerült bezárni ezzel a módszerrel. Az előadásban az elméleti alapokat és a technikai kivitelezést mutatjuk be.

Aranyér endovaszkuláris kezelése “emborrhoid” technikával. Az első 15 betegünk kezelésének tapasztalatai.

Szerzők: Sipos Zsófia, Oláh Csaba, Botos Ákos

Munkahely: Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház

Az aranyeres betegek endovaszkuláris ellátását 2014-ben először a Aix-Marseille Universityn Vincent Vidal professzor végezte, azóta ezen beavatkozás evidenciáját számos összefoglaló közlemény és meta-analízis megerősítette. A világ számos országában és központjában rutinszerűen kezelik katéteres beavatkozásokkal az aranyeres betegeket.
Magyarországon először kezdtük el ezt a kezelést alkalmazni sebész-proktológus és intervenciós radiológus együttműködésével.
A beavatkozás lépéseit a lefektetett elvek alapján, a javasolt eszközökkel, coilokkal végeztük. 2024 év nyarától rutinszerűen kezeljük az aranyeres betegeket endovaszkuláris módon. Minden beteg proktológiai vizsgálaton esik át, a beavatkozás indikációját mindig sebész-proktológus állítja fel és dönti el, hogy a betegeket konzervatív módon, sebészeti úton vagy katéteres műtéti eljárással kell kezelni. A betegeket egynapos beavatkozás keretében látjuk el. Angiográfiás laborunkban lokális érzéstelenítésben femorális vagy brachiális punkcióból 4-es introduceren keresztül 4-es cobra katéterrel készítünk diagnosztikus és road map felvételeket az artéria mesenterica superiorról. A legtöbb esetben 2 posterior és 2 anterior artéria mesenterica superior ágat mikrokatéterrel szelektíven katéterezzük, a lehető legdisztálisabb pozíciót próbáljuk elérni és szuperszelektíven minden ágba egy vagy kettő, 2 vagy 3 mm-es szőrös coilt injektálunk. Beavatkozást követően a betegeket femorális punkció esetén 20-24 órán keresztül, brachiális punkciót követően 12 órán át obszerváljuk sebészeti osztályunkon, majd ezt követő naptól teljes életet élhetnek. A betegeinket 3 hónapon belül 2 alkalommal kontroll proktológiai vizsgálatra rendeljük vissza.

Első 15 betegünkből 9 férfi, 6 nő volt. 36 éves volt a legfiatalabb, 79 éves a legidősebb, a betegek átlagéletkora 54,3 év volt. 7 betegünk erősebb fizikai munkát, 6 betegünk ülőmunkát végez, 2 nyugdíjas betegünk átlagos életet él. A Goligher-beosztás alapján betegeink 20%-a 2 stádiumú, 80%-a 3-as stádiumú volt a beavatkozás előtt. Betegeink 80%-nak fájdalmat okozott, 80%-nak vérzett, betegeink harmadának viszketést és diszkomfort érzést okozott aranyerességük. Egy beteget nagyon súlyos anémia, míg egy beteget súlyos anémia miatt kezeltünk.
Az endovaszkuláris műtét előtt a betegek aranyér vérzéses skála átlagos értéke 5,3 pont volt. A betegekbe behelyezett coilok átlaga 3,4 volt. A beavatkozások átlagos időtartama 38 perc volt. Technikailag minden beavatkozásunk sikeres volt, szövődményt egyetlen esetben sem észleltünk. A perioperatív időszakban egyetlen beteg sem észlelt fájdalmat. Három hónapon belül 2 alkalommal kontrolláltuk a betegeinket (3. hét és 12. hét). Korai kontroll során az aranyér vérzéses skála átlaga 0,23 volt és a 12 hetes kontroll során is 0,23 átlagos értéket mértünk. A 15 betegből 14 teljesen tünet és panaszmentessé vált. Egy erős fizikai munkát végző férfibeteg panaszai csökkentek, de nem lett tünet és panaszmentes, aranyér vérzéses skálája 6-ról 3-ra csökkent mind a korai mind a késői kontroll során, végül klasszikus aranyér műtéten esett át. A műtét során jól igazolódott az artéria rectalis superior ágak vértelensége, mely nagyban megkönnyítette a műtétet.
Közös munkánk bemutatásával az aranyér betegség kezelésének egy újabb, minimálisan invazív formáját szeretnénk prezentálni, mely fájdalmatlan, kiváló klinikai eredményességet és szövődménymentességet eredményezhet. 

Aranyér betegség miatt végzett Doppler-vezérelt haemorrhoidalis artéria ligatio és recto-analis rekonstrukció (DG-HAL/RAR) műtéti eredményeinek bemutatása

Szerzők: Paragi Dominik, Andrási László, Budai Krisztina, Szűcs Evelin, Paszt Attila, Lázár György

Munkahely: SZTE SZAKK Sebészeti Klinika

Bevezetés
A DG-HAL/RAR a hagyományos excisionalis haemorrhoidectomia minimalisan invazív alternatívája, amely mind klinikai sikeresség, mind életminőségi szempontok alapján javasolható eljárás. Vizsgálatunk célja a módszer hatékonyságának, biztonságosságának és kiújulási arányának értékelése volt.

Módszer
Retrospektív elemzésben 49, DG-HAL/RAR műtéten átesett beteg adatait dolgoztuk fel. A műtéti indikációnál figyelembe vettük a betegek Goligher klasszifikációját, az előzetes ambuláns kezelésekre adott választ, valamint a betegek preferenciáját. Értékeltük az eljárások után kialakult szövődményeket, a kiújulást, az életminőséget, valamint a betegelégedettséget. Az átlagos utánkövetési idő 26,8 hónap volt.

Eredmények
A betegek 46,9%-a Grade II–es, 46,9%-a Grade III-as, 6,1 %-a Grade IV-es aranyérbetegségben szenvedett, átlagéletkoruk 54,8 év volt. A vezető tünetek a vérzés és a prolapsus voltak. A tünetek megszűnését 98 %-ban észleltük, míg a kiújulás aránya 4,1% volt. A betegek 98 %-a számolt be jelentős életminőség-javulásról. A szövődmények túlnyomórészt enyhék és konzervatívan jól kezelhetők voltak; egy esetben (2 %) utóvérzés miatt reoperáció történt, súlyos szövődmény nem fordult elő. Az átlagos ápolási idő 1 nap volt.

Következtetés
A DG-HAL/RAR hatékony és biztonságos kezelési lehetőség II–III. stádiumú aranyérbetegségben, alacsony kiújulási arány és kiváló betegelégedettség mellett. Kedvező morbiditási profilja és gyors felépülést biztosító jellege alapján jól pozicionálható a hagyományos excisiós műtétek alternatívájaként.

Kamaszkori pilonidalis betegség minimálisan invazív műtéti kezelése: az első száz PEPSiT műtétünk

Szerzők: Fadgyas Balázs, Királyné Áprily Hajnalka, Ringwald Zoltán

Munkahely: Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet

Bevezetés
A pilonidalis betegség kialakulásának életkori csúcsa a késő kamaszkorra tehető, így a betegek nagy részét gyermeksebészek kezelik. A konzervatív kezelés az ismert rizikó faktorok csökkentésén (helyi higiénia és a fizikai aktivitás fokozása, súlykontroll, szőrtelenítés) alapul. Számtalan műtéti eljárás ismert, köztük egyre nagyobb teret hódítanak a minimálisan invazív kezelési lehetőségek: pit picking, lézeres kezelés/ablatio (SiLaT), fistuloscopos (PEPSIT – Pediatric Endoscopic Pilonidal Sinus Treatment) műtétek. A gyermeksebészeti ellátásban egyre nagyobb teret hódít a PEPSiT: egynapos beavatkozás, minimális fájdalommal és egyes szerzők szerint alacsonyabb recidiva aránnyal, mint a hagyományos excisiok.

Célkitűzés
Vizsgálatunk célja az intézetünkben végzett első száz PEPSiT műtét értékelése, elért eredményeink összevetése más munkacsoportok eredményeivel.

Módszerek
A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben retrospektív, megfigyelésen alapuló vizsgálatot végeztünk. Bevételi kritérium volt a 2019-2025 közötti első 100 PEPSiT műtét és a műtét idején 18 év alatti életkor. PEPSiT beavatkozás csak közepesen súlyos (3<sacralis pit, intermittáló fistula) vagy súlyos (állandó fistula, váladék) esetekben történt. Vizsgáltuk a betegek életkorát, nemét, az érzéstelenítés módját, a kórházi tartózkodás idejét (egynapos műtéteket 0,5 napnak számolva), a posztoperatív sebszövődményeket és a recidivák arányát.

Eredmények
Az első PEPSiT műtétet 2019 januárjában végeztük, a 100. beavatkozást pedig 2025 februárjában. Az első két műtétet cystoscoppal végeztük, majd a kezdeti tapasztalatok után Storz fistuloscoppal. A betegeink többsége fiú volt (87%), a betegek medián életkora pedig 16 [13;18] év. A kórházi tartózkodás ideje 1 [0,5;1] nap volt. A beavatkozások többsége általános érzéstelenítésben (intratrachealis intubációval) történt (64%), míg gerincmenti érzéstelenítés 15%, illetve analgosedatióval kombinált helyi érzéstelenítéses műtét 21%-ban fordult elő. Az elvégzett műtétek után 33%-os recidiva arányt észleltünk, mely nem függött össze a választott érzéstelenítési móddal (helyi érzéstelenítés: 33,3%, gerincérzéstelenítés: 26,7%, általános érzéstelenítés: 34,4%). Sebszövődményt 3 alkalommal észleltünk: 2 suppuratio és 1 seroma fordult elő.

Diszkusszió
A PEPSiT beavatkozást bevezető nápolyi munkacsoport korábban 1% körüli recidiva arányról számolt be, de az egyre szaporodó irodalmi adatok alapján kamaszok esetében ezt már 10-25%-nak találják. A „felnőtt” sebészeti eredmények alacsonyabb, 5-10% körüli kiújulási arányt írnak le. Saját eredményeink magasabb kiújulási arányt mutatnak, melynek pontos okát még nem találtuk meg. Adatainkat nehéz összevetni más munkacsoportok eredményével, mivel nem egységes a PEPSiT indikációja, sem a pilonidalis betegség súlyossági besorolása. Saját munkacsoportunk csak a súlyos esetekben alkalmazza ezt a technikát, ráadásul igen rövid kórházi tartózkodással, minimális fájdalommal, nagy műtéti seb nélkül és magas beteg elégedettséggel. Az enyhébb eseteket konzervatív úton, illetve a „mikroinvazív” pit picking műtéttel kezeljük.

Konklúzió
A kamaszok pilonidalis betegsége kezelhető a minimálisan invazív PEPSiT műtéttel, rövid kórházi tartózkodási idővel, alacsony sebszövődmény rátával, viszont 30% körüli kiújulási arány mellett.

Egy új korszak hajnalán: Endoscopic Pilonidal Sinus Treatment (EPSIT) műtét első Magyarországi eredményei

Szerzők: Szabó Balázs Előd, Fadgyas Balázs

Munkahely: Emineo Magánkórház

Az EPSIT (Endoscopic Pilonidal Sinus Treatment) a sacrococcygealis pilonidalis betegség (PD) minimálisan invazív, fisztuloszkópos ellátását jelenti. A módszer lényege, hogy a meglévő sipolyon keresztül fisztuloszkóp (optika és munkacsatorna egy eszközön) vezethető a járatrendszerbe és direkt vizuális kontroll mellett eltávolíthatók belőle a szőrszálak, a detritus és a granulatiós szövet, majd koagulációval kezelhető a járat fala. Ezzel a technikával elkerülhető a klasszikus, széles exstirpatio és a nagy, nyílt sebfelszín, továbbá a hetekig tartó sebkezelés, amelyek a hagyományos műtétek fő hátrányai közé tartoznak. Nagy előnye a drasztikusan kisebb posztoperatív fájdalom (VAS 1-2), illetve az, hogy már másnap visszatérhet a beteg a normális aktivitáshoz, mehet iskolába, munkába és sportolhat. Recidíva aránya 5-10% körüli. Kiválóan alkalmas a komplikált és recidív sinus pilonidalisok kezelésére is.

Intézetünkben, az országban elsőként, 2023-ban kezdtük meg felnőtt betegeken a minimál invazív, endoscopos sinus pilonidalis kezelést. Ez idő alatt 14 EPSIT műtétet végeztünk (11 férfi, 3 nő) krónikus sipoly és recidív PD esetén. A betegségre jellemzően a beteganyag fiatal volt (életkor 18-34 év). Az átlagos műtéti időtartam 23 perc (16-33 perc), lakhelytől függően aznap vagy a műtét másnapján emissiojuk megtörtént. Recidívát esetben észleltünk, minden beteg szövődménymentesen (CD 0) gyógyult.
Fontos kiemelni a multidiszciplináris szemlélet fontosságát, a beavatkozást megelőzően javasolt lézeres szőrtelenítés elvégzését, ami a régió státuszától és a szőrzet típusától függően, többnyire meg szokott történni.

Összegzésként elmondható, hogy az első Magyarországi EPSIT műtétek sikeresek voltak, a nemzetközi irodalmi adatoknak megfelelően alacsony recidíva aránnyal és szövődmény rátával, továbbá rendkívül jó szubjektív eredménnyel, alacsony postoperatív fájdalommal és a normális aktivitáshoz való korai visszatéréssel. Ez az új műtéttípus forradalmasíthatja a PD ellátását, és leválthatja a gyakran szövődményes és hosszas utókezelést igénylő nyitott műtétet.

Development and Validation of a Difficulty Scoring System for Optimal Surgical Strategy Selection in (Low) Rectal Cancer

Szerzők: Jiahui Ding, Fülöp András, Lakatos Lóránt, Dienes András, Szijártó Attila, Bánky Balázs

Munkahely: Semmelweis Egyetem

Introduction
Surgical management of (low) rectal cancer has evolved significantly over the past decade due to advances in minimally invasive and robotic-assisted techniques. These include laparoscopic surgery (APR, sphincter preserving LAR), Transanal Total Mesorectal Excision (TaTME), Transanal Minimally Invasive Surgery (TAMIS) and robotic surgery. These developments run parallel with modern oncological therapies such as chemo-irradiation, total neoadjuvant therapy (TNT), and immunotherapy.
Choosing the optimal surgical method for an individual patient remains a challenge due to the variety of available techniques, the steep learning curves required for each, and the lack of a validated, patient-tailored decision-making tool. Pelvimetry — the measurement of pelvic anatomical parameters via imaging — has been shown to influence surgical difficulty but is not yet widely integrated into treatment decision algorithms.
There is currently no comprehensive, validated difficulty scoring system that combines patient-specific factors, tumor-specific characteristics, and pelvimetric measurements to guide surgical choice for low rectal cancer. This research aims to address this gap by developing and validating such a scoring system.

Method
Systemic PubMed literature research is done and followed by institutional databank-based data (patient-specific, tumor-specific, pelvimetry, intraoperative and postoperative outcomes) retrospective analysis with statistical modeling generating scoring algorithm. Comparison validation study is done between algorithm-perdicted and actual decision making, including patient-reported and surgeon-reported outcome or regret score (in questionnaire form).

Results
A validated difficulty scoring system incorporating pelvimetry, patient-specific, and tumor-specific factors that provides individualized surgical recommendations preoperatively is completed. It demonstrates evidence of improved decision-making accuracy, reduced surgical complications, and optimized functional and oncologic outcomes.

Conclusion
Literature review based evidence provided candidate variables are analysed as potential scoring algorithm components. A preoperative difficulty scoring system for low rectal cancer surgery that predicts the optimal surgical approach for each patient, is created and validated with our institutional data. 

A műtőszemélyzet kihívásai a robotműtőben

Szerzők: Lázár Gyöngyi, Kaufmann Andrea

Munkahely: Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztoenterológiai Klinka

A rectum rosszindulatú daganatainak ellátásában kulcsszerepe van a jó minőségű, teljes mesorectum excisionak (TME). Ez az eljárás a mély rectum tumorok esetében, alkati és anatómiai okok miatt komoly kihívás. Jelenleg két technikai újítás, a transzanális teljes mesorectum excisio (TaTME) és a robot-asszisztált teljes mesorectum excisio (R-TME) tűnik a leginkább alkalmasnak a betegség kezelésére.
A kombinált robot-asszisztált TaTME technológia további precizitást biztosít, ugyanakkor újfajta kompetenciákat igényel a műtős szakasszisztensektől is. Az előadás célja ezen műtét alatt jelentkező feladatok és kihívások bemutatása műtősnői szempontból, különös tekintettel a műszerelőasztalok térbeli pozicionálására, a két műtéti terület egyidejű és nehezen elkülöníthető működéséből adódó feladatokra, a sterilitás fenntartására, valamint az eszközkezelés időkritikus sajátosságaira.
Az elemzés saját intézményi tapasztalatokon alapul, a Da Vinci Xi rendszerével elvégzett colorectalis műtétek perioperatív gyakorlatának feldolgozásával. A laparoszkópos „elődjéhez” képest a logisztika és a sterilitás vonatkozásában a robot-asszisztált rendszer fokozott előrelátást és megoldásra fókuszáló gondolkodást kíván az operatív teamtől. Az ilyen komplex és szoros együttműködést igénylő beavatkozások során a siker nemcsak a technológián, hanem a műtői csapat tagjai közötti pontos időzítésen, előrelátáson és összehangolt működésen múlik.

A Da Vinci Robotsebészet napi kihívásai a Debreceni Egyetem Sebészeti Intézet Központi Műtőjében

Szerzők: Végvári Szilvia

Munkahely: Debreceni Egyetem, Sebészeti Intézet

Bevezetés
A Robotsebészet az innováció csúcstechnikája a műtéti eljárásokban. Intézményünkben 2024 tavaszán érkezett meg az első Da Vinci Robot, melynek tipusa : Xi. 2026 februárjában pedig megérkezett  hozzánk a Da Vinci X rendszer is.
A robot technológiát intézményünkben  az alábbi szakmák alkalmazzák:
– hasi sebészet, onkológiai sebészet
– mellkassebészet
– urológia
– nőgyógyászat
– fej- nyak sebészet

Előadás kifejtése
A Da Vinci robottechnika előnyei szinte hasonlóak vagy megegyeznek a laparoscopos  műtéti technikáéval :
– a műtét kis bemetszéssel elvégezhető
– az egészséges szövetek kevesebb sérülést szenvednek
– a műtéti fájdalom jelentősen csökken
– a betegek gyógyulása exponenciálisan növekszik
– kevés vérzés
– rövidebb kórházi tartózkodás
– nagyobb precizitás , a robotkar műveletei pontosabbak
– jobb láthatóság
– csökken a páciens traumája
– a kéz- szem igazítás természetes elhelyezése
– az egyetlen olyan eszköz, amivel a sebészek ülve is operálhatnak

De ahhoz, hogy mindez gördülékenyen megvalósulhasson, egy nagyon összehangolt, megfelelően képzett szakszemélyzet szükséges.
Természetesen ez a jövőbe mutató (futurisztikus) műtéti eljárás mit sem ér a megfelelően képzett és elhivatott szakdolgozók nélkül.
A precíz mérnöki munka, a tehetséges sebész, a lelkiismeretes anaestizia, a beteget előkészítő szakdolgozó, a műtős szakasszisztens munkája, a technikai  dolgozók mint a betegellátás más területén is elengedhetetlen a Robotsebészetben is.
A számítógéppel támogatott technológia és szakértelmük kombinálásával a sebészek rendkívül kényes és precíz, minimálisan invazív műtétet végezhetnek.
A robotsebészeti háttérmunkák rendkívül komplex folyamatok, amelyek a Da Vinci rendszerrel végzett beavatkozások biztonságos és hatékony megvalósítását lehetővé teszik.
A feladatok ezzel kapcsolatban nem csak a műtőasztal körüli tevékenységekre irányulnak, hanem a technológia előkészítését és a személyzet felkészítését is.
A robotsebészeti háttérmunkáinak a főbb elemei: műtéti tervezés és előkészítés, nyilván ez a feladat a doktorokra hárul technikai előkészítés és kalibrálás: a technológiát rendszeresen karban kell tartani, ehhez a robot műtőkbe meghatározott időközönként ellátogat az informatikai mérnök, aki ezen munkálatokat elvégzi a technikai beállítások, frissítések, program lefuttatások mind a tervezett műtéti program végén valósulhatnak meg, mert a műtéti programot nem zavarhatják ezen feladatok elvégzései nyilván a Budapestről érkező kolléga egyeztet a főműtősnővel, illetve Tanár Úrral ezeket az időpontokat számon kell tartani, oda kell rá figyelni, amikor végez a szakember, akkor a műtőt be kell zárni , ki kell még takarítani, hogy másnap rendben tudjon indulni a program a szakdolgozók  képzése és szimuláció: a sebészek, műtős szakasszisztensek, műtősfiúk betanítása is nagy kihívás, mivel  maga a robot technika megértése, részeinek megtanulása, a speciális részek begyakorlása, mint pl.: az  un. patient card részének  felépítése, kialakítása végett teljesen más  beállást követel meg, mint egy hagyományos laparoscopos műtét a robot eszközök speciálisak, pl.:  azok tisztítása, raktárakban való elhelyezése, a robot eszközök ún életének adminisztrációja, a robot sebészetben felhasznált anyagok, eszközök nyilvántartása, azok precíz nyomon követése elengedhetetlen sterilizálás, műszerkezelés: a robotsebészeti eszközök speciális tisztítási,  sterilizálási folyamatot igényelnek, mivel ezen műszerek finommechanikai alkatrészeket tartalmaznak anyagok, eszközök beszerzése, megrendelés: szigorú szabályok szerint történik, az adott robotműtőben dolgozó műtősnő és műtősfiú nyomon követi a robot eszközök, anyagok, kiegészítők felhasználását, azokat összegzi, formanyomtatványon összeírja, a főműtősnőnek eljuttatja a kitöltött dokumentumokat, melyet a vezető eljuttat a gazdasági ügyintézőnek, majd Ő aláíratva az intézetvezetővel továbbítja a beszerzési osztályra nagy felelősség hárul itt is a szakdolgozókra, mivel pontosan kell összeírni a felhasznált anyagokat, robot eszközöket, mivel azokat nem lehet minden héten rendelgetni megrendelt anyagok, eszközök megérkezése: amikor a megrendelt áru megérkezett, akkor azt tétélesen át kell venni, szállítólevél alapján, referencia szám és LOT szám szerint, általában egy robotműtőbe kb 80 doboznyi áru érkezik egyszerre, ez két robot műtőre nézve 160 doboz áru, ezeket átvétel után el kell pakolni, rendszerezni, gondoskodni a nem steril eszközök mielőbbi sterilizálásáról

Összegzés
Elmondható, hogy a jól felkészült és hivatására valamit is adó szakdolgozók nélkül úgy is mint minden más típusú műtétek nem valósulhatnak meg.
A szakdolgozóknak rendszeresen képezni kell magukat, ahhoz, hogy lépést tudjanak tartani a folyamatos technikai fejlődésekkel.

A transanalis technikák (TEM, TAMIS, TaTME) és a műtős szakasszisztens szerepe

Szerzők: Szilvás-Balikó Bianka

Munkahely: Veszprém Vármegyei Csolnoky Ferenc Kórház

Bevezetés
A modern colorectalis sebészetben egyre nagyobb szerepet kapnak a minimál invazív transanalis technikák, mint a TEM, TAMIS és TaTME. Ezek az eljárások pontosabb preparálást, jobb vizualizációt és kíméletesebb beavatkozást tesznek lehetővé. A műtétek biztonságos kivitelezésében kulcsszerepe van a műtős szakasszisztensnek.

Módszerek
Az előadás szakirodalmi áttekintésen és gyakorlati tapasztalatokon alapul. Bemutatásra kerülnek a főbb technikák, indikációk, valamint az alkalmazott eszközrendszerek és optikai berendezések. Kiemelten tárgyalja a műtős szakasszisztens feladatait a műtéti folyamat során.

Eredmények
A transanalis technikák jól szervezett műtéti környezetet és magas szintű eszközismeretet igényelnek. A műtős szakasszisztens aktívan részt vesz az optikai rendszerek működtetésében, a sterilitás fenntartásában és a műtéti folyamat támogatásában. A hatékony csapatmunka növeli a műtéti biztonságot.

Következtetés
A technikák sikeres alkalmazása komplex együttműködést igényel. A műtős szakasszisztens felkészültsége és aktív részvétele alapvető a biztonságos betegellátásban.

Beszéljünk a konvexitásról

Szerzők: Orbán Andrea

Munkahely: Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztoenterológiai Klinka

2017- ben egy több országban zajló konszenzusos folyamatot indítottak a konvex eszközök evidenciákkal meghatározott deficióinak kialakítására. Azóta több tanulmány is megjelent a konvex sztómaterápiás rendszerek alkalmazásával kapcsolatban. Magyarországon 2025-ben jelentek meg az egyrészes konvex eszközök és ebben az évben elérhetővé válnak más kialakítással rendelkező alaplapok is. A szélesedő kínálat felveti a használattal kapcsolatos kérdéseket, melyeket a korábban már említett több országot átfogó tanulmányban leírtak szerint szeretnék tisztázni.
Előadásomban gyakorlati szempontból mutatom be a különbőző típusú konvex eszközöket, illetve ismertetem az alkalmazásukhoz kapcsolódó követelményrendszeret. 

Bonyolult végbélsipolyok PRF kezelésével szerzett kezdeti tapasztalataink

Szerzők: Vargáné Tóth Jolán

Munkahely: SZTE Sebészeti Klinika

Bevezetés
A rectumtumorok sebészi ellátásában a single stapler technikák térnyerése új műtéti és eszközhasználati kihívásokat jelent. A transanalis transectio single stapler anastomosis (TTSS) a laparoscopos TME és a transanalis feltárás kombinációja, mely különösen alsó harmadi tumorok esetén biztosít pontos distalis reszekciós szélt és kedvezőbb anastomosis- képzést. A technika bevezetése a műtősnői feladatokat is jelentősen módosítja.

Módszerek
A 2025. január és 2026. március között végzett TTSS műtétek (n=9) tapasztalatait retrospektíven elemeztük. Az indikációk között 4–8 cm-re elhelyezkedő alsó harmadi, sphincterközeli rectumtumorok, valamint szűk kismedence szerepelnek. Vizsgáltuk a műtéti lépésekhez kapcsolódó eszközigényt, az előkészítés sajátosságait és az intraoperatív szervezés követelményeit.

Eredmények
A TTSS műtétek minden esetben standard laparoscopos TME-vel kezdődnek, melyet transanalis fázis követ (Lone Star feltáró, réselt anoscop alkalmazásával). A rectum zárása dohányzacskó öltéssel történik, majd Betadine-os öblítést követően kerül sor a transanalis átvágásra. A specimen eltávolítása transanalisan, Pfannenstiel metszésből vagy a tervezett ileostoma helyén történik.
A gáti fázisban újabb dohányzacskó öltéssor felhelyezését követően történik a körkörös varrógép bevezetése és a single stapler anastomosis elkészítése. A műtősnői feladatok kulcseleme a hasi és transanalis fázis közötti átállás biztosítása, valamint a transanalis eszközrendszer (feltárók, stapler komponensek) pontos és időzített előkészítése.
A technika sajátossága, hogy egyetlen kapocssor készül, így elkerülhető a többszörös staplerhasználat. A bevezetési szakaszban a műtéti menet időigényesebb, azonban a tapasztalat növekedésével az eszközhasználat és az előkészítés standardizálhatóvá válik.

Következtetés
A TTSS technika alkalmazása alsó rectumtumorok esetén biztonságos és reprodukálható módszer lehet. A bevezetés és alkalmazás során a műtősnő szerepe kiemelt, különösen a transanalis eszközhasználat és a műtéti lépésekhez igazított előkészítés terén. A megfelelő indikációválasztás, a standardizált eszközkészlet és a precíz intraoperatív együttműködés alapvető a technika sikeres alkalmazásához.

A sebészeti vágó varrógépek műtét technikai vonatkozásai

Szerzők: Szoboszlai Mária Magdolna, Csányi Katalin, Sikorszki László

Munkahely: Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház, Központi Műtő

A sebészeti vágó varrógépek alkalmazása napjaink műtéti gyakorlatában alapvető jelentőségűvé vált, különösen a minimálisan invazív eljárások térnyerésével. Ezek az eszközök lehetővé teszik a szövetek, gyors, egyenletes és biztonságos zárását, miközben képesek a szövetek átvágására is.
Az előadás célja a különböző típusú vágó varrógépek működési elvének, indikációinak és technikai sajátosságainak áttekintése. Kiemelt figyelmet kap a lineáris és körkörös varrógépek és az endoszkópos vágó varrógépek alkalmazása, valamint a szövet vastagsághoz igazodó tár választás jelentősége.
Az előadás kitér az eszközök ergonómiai és biztonságtechnikai fejlesztéseire is, és a műtéti idő csökkentésében betöltött szerepükre.
Összességében elmondhatjuk, hogy a sebészeti vágó varrógépek hatékony alkalmazása hozzájárul a betegbiztonság növeléséhez, és a műtéti eredmények optimalizálásához.

A parastomalis sérvek prevenciója és megoldási stratégiái az evidenciák tükrében és saját eseteink 10 éves utánkövetési eredményei​

Szerzők: Jánó Zoltán, Mohos Elemér

Munkahely: Veszprém Vármegyei Csolnoky Ferenc Kórház 

Bevezetés
Stoma képző műtétek estében akár 50%-ot elérő gyakorisággal számolhatunk parastomalis sérv kialakulásával. Az esetek mintegy harmadában ezek műtéti korrekcióra szorulnak, gyakran sürgősséggel, ügyeleti körülmények között. Az alkalmazott műtéttípusok nem egységesek és a nemritkán nagy kihívást jelentő eljárások komplikációrátája magas.

Módszer
Összegezzük a parastomalis sérvek megelőzését és kezelését tárgyaló szerteágazó, gyakran egymásnak ellentmondó irodalmi adatokat.
Beszámolunk az osztályunkon 2003 és 2017 között alkalmazott ún. 3- dimenziós hálókkal szerzett hosszútávú- egyes esetekben több mint 10 éves- után követési eredményeinkről.

Eredmények
2003 és 2009 között 17 esetben ültettünk be preventív céllal speciális extraperitonealis hálókat rectum extirpáció során. A biztató eredményeket követően 2012 és 2017 között, az eredeti háló továbbfejlesztett változatát használtuk, 41 esetben prevencióra, 18 esetben pedig már meglevő parastomalis sérv korrekciójára. Az eseteinket prospektív, kontrollált, randomizált vizsgálat keretében ugyanennyi kontroll esettel hasonlítottuk össze. 2026 elején, az adatbázisunkban szereplő hálóbeültetéses esetek közel harmadát sikerült elérni és kontroll vizsgálatra hívni (23 beteg), akiknél a preventív csoportban 3, a rekonstrukciós ágon 2 parastomális sérv kialakulást, illetve recidívát észleltünk a vizsgált időszakban. Egy esetben a háló eltávolítására kényszerültünk tályog kialakulása miatt. A kontroll csoportban, a 10 év után elérhető 19 beteg esetében, a rectum extirpáció csoportban minden betegnél kialakult kisebb-nagyobb parastomalis sérv (14 eset), az egyéb módszerekkel rekonstruált esetekben pedig 1 esetben alakult ki recidíva.

Következtetések
Az irodalmi adatok alapján nem lehet minden esetre egységesen alkalmazható ajánlást adni. Mind a preventív háló beültetések, mind a parastomalis sérv műtétek esetében a javasolható sebészi eljárást több szempont figyelembevételével kell kiválasztanunk. Ilyenek szempontok például a tünetek, a rizikófaktorok, várható élettartam és költség-hatékonysági kérdések.
Eredményeink az egyre szaporodó különböző hálóbeültetéses eljárásokkal összevetve kifejezetten kedvezőek. Ezt elsősorban a parastomalis sérvek kialakulási patomechanizmusának megértésén alapuló egyedi hálókonstrukciónak tulajdonítjuk. Eseteinket a kis esetszám ellenére bemutatásra érdemesnek tartjuk, mivel a szakirodalomban elvétve találkozunk hasonló hosszú utánkövetési eredménnyel.

Robotasszisztált két oldali TAR (transversus abdominis release) technika alkalmazása preoperatív botox terápiával – első magyarországi tapasztalatok

Szerzők: Hidas Tamás

Munkahely: Wáberer Medical Center

Bevezetés
Nagy méretű hasfali hegsérvek feszülésmentes középvonali rekonstrukciója jelentős sebészeti kihívást jelentenek. A nem megfelelően megválasztott és kivitelezett műtét típus magas recidíva aránnyal és szövődményrátával járhat. A TAR (transversus abdominis release) technika preoperatív botox előkezeléssel hatásos módszer lehet akár extrém méretű sérvek esetén is. Célunk az első magyarországi robotasszisztált sérvsebészeti tapasztalatok ismertetése.

Módszer
A preoperatív botulinum toxin A alkalmazása a lateralis hasizmok relaxációján keresztül növeli a hasfal mobilizálhatóságát, amely 10 cm feletti (heg)sérvek esetén kiemelkedő fontosságú. Esetünkben 4 héttel a műtét előtt ultrahang-vezérelt botox applikációt alkalmaztunk, majd robotasszisztált rives-stoppa technika szerinti retromuszkuláris tér kialakítását követően kétoldali TAR műtétet végeztünk, 30×30 cm-es sublay pozíciójú háló beültetéssel nagy méretű hegsérv hasfali rekonstrukciójánál.

Eredmény
Tapasztalataink szerint az alacsony posztoperatív fájdalomnak és  gyors beteg mobilizációnak köszönhetően a hazabocsájtás már a 2-3. posztoperatív napon lehetséges volt. Eseteinkben műtéti komplikáció, recidíva illetve késői posztoperatív szövődmény nem lépett fel. Magyarországon, ismereteink szerint, ilyen jellegű komplex robotasszisztált sérvsebészeti beavatkozást először mi végeztünk.

Következtetés
A TAR technika egy kulcsfontosságú posterior komponens szeparációs módszer, amely lehetővé teszi a hasfal középvonalának feszülésmentes helyreállítását. Alkalmazásával jelentősen csökkenthető a posztoperatív szövődmények és a recidívák aránya. A műtét biztonságos és reprodukálható, ugyanakkor nagy sebészeti gyakorlatot, magas szintű anatómiai ismereteket és precíz preparációs technikát kíván hosszabb beavatkozási idővel. Reményünk szerint a hosszútávú eredményeink tükrözni fogják a külföldi előnyös tapasztalatokat, mely azonban további esetszámot követel.

Proaktív sebgyógyulási stratégia a biofilm-alapú műtéti területi szövődmények leküzdésére: a Wound Hygiene szemlélet alkalmazása a sebészetben

Szerzők: Dr. Hanga Péter

Munkahely: HMS Pharma Kft. (ConvaTec) üzletág igazgató

A műtéti sebfertőzések (surgical site infections, SSI) a posztoperatív morbiditás vezető okai közé tartoznak: az évi 310 millió sebészeti beavatkozás mintegy 5–15%-ánál jelentkezik súlyos posztoperatív szövődmény, az SSI-k pedig az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó fertőzések egyötödét teszik ki. A probléma kulcstényezője a biofilm – a baktériumok és gombák által létrehozott, szabad szemmel gyakran láthatatlan, szervezett mikrobiális közösség, amely 48–72 órán belül éretté válik, az immunválaszt elkerüli, antibiotikumokkal és antiszeptikumokkal szemben nagyfokú rezisztenciát mutat, és eltávolítás után gyorsan újraképződik. A konszenzus álláspontja szerint minden sebben – beleértve a műtéti incíziókat – indokolt a biofilm jelenlétét feltételezni és proaktívan kezelni.

Előadásomban a 2024-ben megjelent nemzetközi konszenzusdokumentum (Murphy C et al., J Wound Care 2024) alapján mutatom be a Wound Hygiene Surgical koncepciót – egy proaktív, antibiofilm-fókuszú perioperatív stratégiát, amely három fázisból álló holisztikus keretrendszerre épül (Assess – Manage – Monitor), és a pre-, intra- és posztoperatív ellátás teljes kontinuumára kiterjed.

A Wound Hygiene protokoll lépései a sebészeti sebek esetében is alkalmazandók, a seb gyógyulási szándékától (primer, szekunder vagy tercier intentio) függő mértékben:

1. Tisztítás (Cleanse)
2. Debridálás (Debride)
3. Sebszélek ellátása (Refashion)
4. Kötözés (Dress)

Kiemelt hangsúlyt kap a biofilm klinikai azonosíthatósága – a közvetett jelek (gyógyulás stagnálása, ismétlődő fertőzés, jellegzetes szövettípusok) alapján történő felismerés –, valamint a protokoll negyedik lépéseként az antibiofilm kötszerválasztás. Részletesen tárgyalom az Aquacel Ag+ Extra kötszer alkalmazását, amely a Hydrofiber™ technológia és a More Than Silver™ antibiofilm formuláció szinergista kombinációját testesíti meg. Három komponense – ezüstion, EDTA (a biofilm EPS-mátrixát megbontó kelátképző) és benzethónium-klorid (a penetrációt fokozó felületaktív anyag) – együttesen hatékonyan bontják meg és szüntetik meg a biofilmet, in vitro vizsgálatok alapján akár 72 órán belül a detekciós határ alá csökkentve a polimikrobiális biofilm-terheltséget.

Előadásom célja, hogy bemutassam a biofilm szerepét az SSI-k patogenezisében, a Wound Hygiene Surgical keretrendszer gyakorlati alkalmazhatóságát, és az Aquacel Ag+ Extra egyedi antibiofilm tulajdonságait. A sebhigiéniai szemlélet sebészetbe történő integrálása paradigmaváltást jelenthet: a reaktív szövődménykezelés helyett a proaktív, biofilm-fókuszú prevenció kerülhet előtérbe.

Sleeve gastrectomia konverziója Roux-en-Y gastric bypass-szá körvarrógépes gastrojejunostomiával​

Szerzők: Lauer Barnabás

Munkahely: Csolnoky Ferenc Kórház – Sebészeti Centrum

A sleeve gastrectomia (SG) az egyik leggyakrabban végzett bariátriai műtét, azonban hosszú távon egyes esetekben revisiós beavatkozás válhat szükségessé. A Roux-en-Y gastric bypass (RYGB) gyakori konverziós eljárás, különösen refrakter gastrooesophagealis reflux betegség és elégtelen súlyvesztés vagy visszahízás esetén. A revisiós sebészet technikai kihívásai miatt az optimális anastomosis-technika megválasztása kulcsfontosságú.

Célkitűzés
Körvarrógéppel végzett gastrojejunostomia alkalmazásának bemutatása SG → RYGB konverzió során, valamint a technika rövid távú eredményeinek ismertetése.

Módszerek
Intézetünkben végzett laparoszkópos SG → RYGB konverziók retrospektív elemzését végeztük. A gastrojejunostomiát körvarrógéppel alakítottuk ki, melynek során a körvarrógép fejét („gomba”) a gyomorcsonkba vezettük, majd a jejunum kaccsal egyesítettük. A bevezetési nyílást korábban sleeve-en átesett betegek esetében lineáris varrógéppel resecáltuk. A beavatkozás minden esetben laparoszkóposan kivitelezhető volt. A körvarrógépes anastomosis kialakítása reprodukálható és hatékony technikának bizonyult. Jelentős intraoperatív szövődményt nem észleltünk. A korai posztoperatív időszakban alacsony szövődményráta mellett megfelelő funkcionális eredményeket tapasztaltunk.

Következtetések
A körvarrógéppel végzett gastrojejunostomia biztonságos és standardizálható módszer SG → RYGB konverzió során. Tapasztalataink alapján a módszer megbízható alternatívát jelent revisiós bariátriai sebészetben.

5 év – 500 eset: A transanalis műtéttechnikák összehasonlító vizsgálata beteganyagunkban​

Szerzők: Gurdon István Tas, Jánó Zoltán, Mohos Elemér

Munkahely: Veszprém Vármegyei Csolnoky Ferenc Kórház Sebészeti Osztály

Bevezetés
A transanalis sebészeti műtétek különböző típusai részben a finanszírozás kibővülése miatt, részben a hazai képzési centrumok növekvő száma miatt egyre inkább az érdeklődés előterébe kerülnek, különös tekintettel az operációs proktoszkópokkal (TEM, TAMIS, TEO) elérhető precíz műtéttechnikákra.

Módszer
Előadásunkban osztályunk anyagát 5 éves időszakot áttekintve dolgoztuk fel (2020.01.01-től 2025.12.31-ig). A hagyományosnak mondható TAE, a gasless TEM és a néhány éve bevezetett TAMIS technikákat szemléltető videórészletekkel mutatjuk be, a malignus esetekre, valamint műtéttechnikai részletekre fókuszálva.

Eredmények
A TEM magyarországi bevezetése óta osztályunkon több mint 1600 transanalis műtétet végeztünk. A TAMIS technikát 8 éve vezettük be osztályunkon, az azóta eltelt időszakban ezzel a módszerrel is évről évre egyre több esetet operálunk.
A vizsgált időszakban 99 TAE-, 308 TEM vagy gasless TEM- és 101 TAMIS műtétet végeztünk osztályunkon. Ezen belül benignus elváltozást 410 esetben, malignust 98 esetben távolítottunk el.

Következtetés
Egyik módszer mellett sem lándzsát törve elmondható, hogy a különböző technikák közötti eltérések bár minimálisak, bizonyos esetekben azonban jelentőséggel bírhatnak. A többféle eljárás ismerete lehetőséget nyújt az optimális terápia megválasztására, akár műtét közben is változtatva a terápiás tervet.